Gyűlölöm ezt

az egészet, undorodom és forog a gyomrom tőle, nem veszi be egyszerűen, egyik kutya, másik eb, a tömzsi paprikajancsiarcú meg a hórihorgas szemüveges egykutya mind, hazudik az összes, éjjel, nappal, meg amikor kinyitja a szemét, már a tekintetével is, és az, amit csinálnak, beleveszi magát a hétköznapokba, a múltkor nem szálltam volna villamosra a nagykörúton, most meg olvasom, hogy vasárnap az állatkertbe nem mehetnénk, mert vonulnak meg tüntetnek meg demonstrálnak, menjenek, ahová akarnak, és rendezzék le a vitás kérdéseket szkanderben vagy sör-virsli versenyben, aztán másszanak bele egy nagy barna kartondobozba, és lőjék ki őket az űrbe, és ne jöjjön haza a fiam az óvodából egy választási rigmussal, hogy az egyik barátjától hallotta, mi közöm hozzá? nem akarom tudni, ki hova húzza az ikszet, és ne akarják tudni rólam sem, ne akarják meghatározni, miből éljek majd nyugdíjasként, ha megérem egyáltalán, és nem kapok a híradó előtt egyszer csak gutaütést majd, és ne akarják tudni, miben hiszek és miben nem, tudom-e a vöröscsepelt az internacionálét vagy a székely himnuszt, hittant tanuljon-e a gyerekem vagy erkölcstant, kinek mi köze hozzá, hol költöm a pénzem, ami annyit ér, amennyit, és aggódhatom, a rendkívül tőkeerős munkahelyem vajon ki tudja-e gazdálkodni a fizetendő részleteket ilyen árfolyamok mellett, vagy egyszer csak megelégelik Washingtonból, bármilyen engedékenyek egyébként, Dear Sir, sajnos nem tekinthetünk el adóssága mielőbbi rendezésétől stb., ez most a háború meg a lélekölő viadal, és ott ólálkodik mindkettő a telt kupák mellett, a bort iszogató emberek árnyékaként.