Jó év volt-e 2011? Nem. Ha kicsit ellépve, messzebbről nézem a dolgokat, és egy kis jóindulattal, talán azt mondhatom, hogy egyensúlyban van a mérleg - de inkább lefelé mozdul a serpenyő.
Volt benne munka, sok és nagy része hiábavaló meg teljesen felesleges, és ezért volt sok bosszúság, düh és frusztráció, a mindennapokat megmérgező sok kicsi fullánk. Volt benne ijedtség, betegség, halál, és a pap szájából értelmet nyert az elcsépelt kifejezés: hosszas szenvedés után. De volt benne öröm is, nevetés, Cs-nak a fotós dolgai szépen beindultak idén, volt utazás, az alkonyi ezüstös fényben csillogó, okos kalmárszemek, lomhán legelő teknősök, üldözött tekintetű tonhalak, kecses mozgású cápák, a víz fölött meg visító röhögések, amit lassan nyeltek el a sötét hullámok. Voltak nagy balatonozások, cseresznyefa-virágzás, méhzümmögős kánikulák, szúnyogcsapkodós esték. Voltak a gyerekekkel nagy kuncogások, társas viháncolás, Marci okosodik (lassan nem tudom, hová már), Bori egyre kevésbé hozza a hörcsög vonalat, eszesedik ő is, és aj, de nagyon fifikás már most.
És bár gyarapodás nem volt 2011-ben, de sikerült szinten tartani azt, ami van. Van munka (még ha olyan is, amilyen), megvan a család, megvannak a nagyszülők, többé-kevésbé egészségben. Ez is nagy dolog mostanában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése