értékelős

Hát nemtom.
Mi volt jó idén? A legfőbb, hogy volt egy nagyon klassz utunk, és kaptam karácsonyra egy hiperszuper csónakot. Voltunk evezni, igaz, fél napig. Lett egy vállalható fürdőruhám, és egy meseszép korcsolyám. Az isteni januári nagy hidegben sokat korcsolyáztam, a Velencei-tavon, a Balatonon, meg a közeli bányatavakon. Sokat scrabble-ztem, néha nyertem is. A gyerekek egyre nagyobbak, és - szerencsés módon - egyre értelmesebbek. M továbbra is lelkesen tolja a sportot, az eredményei biztatóak. Ezerrel kamaszodik, a modora a bicskanyitogató és az elképesztően szellemes között mozog. B. elkezdett gitározni, és egyre tisztábban énekel. Levittem őt is, hadd kergesse a labdát (erről még reményeim szerint bővebben is írok majd), számomra is meglepő módon egy hónap után is tetszik neki - persze egyelőre a társaság a fő vonzerő. Megtanítottam snapszerozni. Elkezdtünk el-eljárni görkorcsolyázni. Mindenki számára váratlanul kaptam egy - szerintem elég rangos - szakmai díjat. Jártam könyvklubba. Voltunk tavasszal Egerben és ősszel a Mátrában, és sikerült elcincálnom a családot a Prédikálószékre és voltunk egy kafa túrán kettesben Cs-val a Börzsönyben is.
Nem lett beteg senki.
Végül is csupa jóság, nem?

És mégis.
Valahogy mégis úgy érzem, ebben az évben végig, vagy legalábbis a vége felé biztosan, ott volt a gombóc a gyomromban, hogy valami változás következik, változás kell. Mint amikor a föld mélyén mocorogni kezd valami, és így vagy úgy átrendezi a tájat. Kell valamit kezdenünk a lakás-felújítás-költözés vonallal, de a fő kérdés, mi lesz az úgynevezett karrieremmel szakmai előmenetelemmel - talán ez frusztrál jelenleg a legjobban. Három éve tolom itt a szekeret, és szeretem csinálni, és valószínűleg nem is csinálom rosszul, de szeretnék mellé még valamit. Vagy többet. Vagy több fizetést (azt a leginkább). Vagy valami sajátot.
Valami mást.
Remélem, 2018-ban választ találok a kérdéseimre.