értékelős

Hát nemtom.

Képzavar

A gyerekem dicsőségében sütkétezem.

Megyünk, mint a távirat

- summázta egy sorstárs apuka a hétvégi program(unk)at: hétvége=meccs. És nyígtam eleget rajta, hogy immár négy éve ez határozza meg a programunkat, a nyarat, a telet, a szabadságot. Mindent. És a mai - válogatott - meccs után, amikor kijött a belefeccölt rengeteg verejtékes meló eredménye, és látszik, hogy van értelme mindennapos edzéseknek, a békávézásoknak a város szélére, a napi hazafuvaroknak, annak, hogy van, hogy a hidegben félóráig még várok rá meg a hazafuvarozandó társára a kültelki iskola előtt, mert az edző még ráhúz 25 percet az este nyolckor végződő edzésre, és van értelme a rengeteg logisztikának, mert ez a nagy lakli gyerek élvezi, és ügyes, bátor, és csinálja, és úgy kihajtja magát, hogy meghal a pályán, na ilyenkor minden nyígást félretéve azt mondom: megérte. Megéri.

Párbeszéd tegnaprol

- Hú, de jól néz ki! Milyen szép aranysárgára sült!
- Szerintem süsd ég egy kicsit. Amíg barnára nem pirul.
- ...
- Nem mered? Nyuszi vagy?
- Ne nevezz engem nyuszinak! Pont ma, amikor ünnepi ebédre jön az anyukám! Nem fair!

Valamelyik nagy konyhai rendrakás-session során sikerült olyan hatékonyan elrekkenteni a nyújtófámat, hogy háromnapos kereséssel sem sikerült megtalálni. Így fogtam neki, szerény reményekkel a bejglinek. És őszinte örömmel vettem észre, hogyan alakul, nyúlik, formálódik a tészta, és lesz megfelelő formájú. Talán a gyakorlat, talán a szerencse, talán az angyali segítség miatt, de percek alatt lettek gyönyörű téglalap tésztáim, B kis nyújtófájával.

hirtelen nem tudok ennel menőbbet

Amikor középiskolás voltam, folyton férfiingekben jártam, apukám ingeiben (ma úgy mondanánk: oversize). anyukám azokban az években kényszerült lemondani a reményről, hogy valaha sikkesen fogok öltözni.
Tegnap egy szürke kapucnis pulcsit kaptam magamra. belebújtam, kényelmes volt, a méret is megfelelt. A tükörben vettem észre, hogy M-é. Engedélyt adott rá, néha fölvehetem. Öltözködhetem a 12,5 éves fiam ruhatárából!

Szegény szavak

Ha fülük volna, befognak
Ha hangjuk volna, visítanának
Ha lábuk volna, elszaladnának
Ha volna mivel, tiltakoznának

de nincs, hát kénytelenek tűrni, ahogy kifordítják, megcsúfolják, átértelmezik, kinyújtják és összegombolyítják, ide-oda rángatják és kifacsarják őket.

A kis Jézus még nem...

... de a szerelő eljött, szétvéste a fürdőszoba maradványait. ....és.... tadamm! Megvan a csőtörés.

kihasadva az idő szövetéből

Mentem csak fel a hegyoldalon, toltam a biciklit, már csurgott a hátamon a víz, szúrt a sapka, a sál. Nem volt jó kedvem, nehéz volt a bringa, a táska, a napom, az élet. Az útkereszteződésnél megálltam, ahogy szoktam, kifújtam magam - és hirtelen, nagyon is váratlanul mintha elfújták volna a rosszkedvem. Derűsnek és nagyon energikusnak éreztem magam, és azt is éreztem, ez csak válasz, reakció egy ismerős ingerre, ami olyan halvány, olyan gyönge, hogy nem is tudatosult. Körülnéztem, mit láthattam, amitől hirtelen nem lett fontos a bicikli, a munkanap, az egész szomorú, sárban fuldokló város. Nem láttam semmi különöset, csak a szokásos sáros hegyoldalt, a kínlódó bokrokat, a kerítés mellé tolt Trabantot. Hegyezni kezdtem a fülem, és akkor meghallottam, aztán meredt szemmel lestem, csak bámultam az ég felé, és sikerült is megpillantanom a jellegzetes V alakot, sôt nem is egyet, kettőt, aztán a pontok összekeveredtek, újra alakzatba rendeződtek, egy-két lúd megint felgágogott, és a pontok egyre kisebbek lettek, végül eltűntek nyugat felé.

suum cuique

Van, aki ilyenkor az angyalt várja.
Más a Jézuskát.

Én a vízvezeték-szerelőt, hogy afféle Anti-Mózesként szüntesse meg végre a víznek az ő felfakadását.

Férfira én ennyit nem vártam

A szerelő 8-ra ígérte magàt. 5 perc múlva harangoznak. Híre-hamva nincs.

Idegen gatya és formanyomtatvány

Múlt szombat éjjel, egy remek scrabble-parti után értem haza, és egy idegen gatya fogadott a székre terítve. Zöld-fehér, jó nagy méret. Ami érthető is, mert mint megtudtam, egy itthon játszó, az all star-nak választott amerikai játékosé. Igen, a fiam kidumálta a gatyájából a meccs után az amerikai fickót, aki - mint megtudtam - ott helyben lehúzta a textilt, és egy szál alágatyában átnyújtotta a szuvenírt a lelkes rajongónak. Az egész főleg annak fényében meglepő, hogy M. a büdös életben nem tanult angolul.

Egészen elképedtem, hogy egykor félénk gyermekem milyen talpraesett kamasszá nőtte ki magát. Az anyai büszkeségem három napig tartott, amikor ugyanez a kamasz gyerek egyszerűen képtelennek bizonyult kitölteni egy űrlapot. (Azóta addig nyúztam, míg sikerült neki.)

Hogyan áztassunk?

Vannak egyértelmű módjai az áztatásnak. Ezt szerintem mindenki, aki csak lakott öreg bérházban, ismeri: eltörik a főnyomócső (eredeti nevén: strang) és folyik, mit folyik, ömlik a víz a falból. A vizet azonnal elzáratjuk a házmesterrel, előtte persze próbáljuk értesíteni a strangon lévő többi lakás tulajdonosát, ami jó eséllyel persze nem sikerül. Anyukánk csuklik. Ha nem, fog, amikor a a födémben az alattunk lakóhoz is megérkezik a víz. De persze így is az nevet, akinek sikerül elérnie, hogy ne nála barmolják szét a fürdőszobát.

Aztán vannak ravaszabb, körmönfontabb módjai is az áztatásnak. Elmozdulhat a mosogatógép csövének egy darabja, Niagara vízesést imitálva az alattunk lévő lakásban. A szerencsétlen alsó szomszéd őrjöngve keresheti az ázás okát, a bűnös mosogatógép szemérmesen hallgat róla, hogy egész nap pumpálta a vizet a födémbe (true story). Külön pikáns ízt ad a történetnek, ha az érintett gép/lakás gazdája tagadja a leghevesebben az érintettséget - amíg be nem bizonyosodik a tagadhatatlan.

Jelenleg a műfaj harmadik kategóriájában érünk el szép eredményeket, az önsorsrontó versenyszámban: magunkat és a szomszédot áztatjuk (magunkat jobban). A hibaforrás még ismeretlen, pedig járt itt három vízvezeték-szerelő, és mind azzal ámított, hogy megtalálta a hiba okát. A zuhanykabint egy hónapja elbontották (már 6 hete nem is használjuk), a foltok ennek dacára odalent terjeszkednek, a fal vígan salétromosodik, a zuhanykabin helyén éktelenkedő beton nedves.

Hétfőn jön a negyedik vízvezeték-szerelő, akihez vérmes reményeket fűzök. Egyrészt mert pontos volt, másodjára mert józan, tudott beszélni, nem volt büdös, volt viszont notesze, amelybe harmonikus, négyszögletes betűkkel jegyzetelt. Valamint anyukámmal szemben lakik, úgyhogy nem tud lerázni csak úgy.