2017. június 19., hétfő

tíz perc vakáció

Én nem tudom, mikor lett szokás, hogy nincs tanévzáró, az osztályonkénti bizonyítványosztáson viszont ott tipródnak a szülők. Én nem óhajtottam részt venni ezen, harminc gyerekkel meg ugyanannyi szülővel bezsúfolódva egy osztályterembe, hanem inkább elmentem a piacra. És akkor, visszafelé, túl a családi születésnapon, amire készülvén letakarítottunk tizenkét széket és féléves koszt vakartunk le a viaszosvászonról, túl az osztályfőnök egyedül kivitelezett ajándékán, túl másfél napi munka melletti gyerekfoglalkozáson, na akkor, a gyülekező viharfelhők alatt, míg mentem a széles úton, zacskóból ettem a cseresznyét, és köpködtem a magokat, azon a háromsaroknyi úton nem várt rám senki, nem kellett máshol lennem, nem kellett sietnem sehová, nem voltam elmaradva semmivel,
azon a tízperces úton szabad voltam. 

3 megjegyzés:

  1. ez a cseresznyés kép annyira, de annyira nyári :) én itt a fákról eszem és köpködök - de nagyon leérőben már a cseresznye :( megyek a piacra!

    VálaszTörlés
  2. Hej,de zseniális kis írás ez!

    VálaszTörlés