Ez az esemény szimbolizálja az egesz nyarat

Tegnap kiderült, hogy megint változik a nyári program. A júliusi.

Egymásra nézve

Már régen túl voltunk az éjfélen, túl némi megrázkódtatáson, síráson és pár fröccsön, amikor zajt hallottam a hátam mögül. Odakaptam a fejem, mire a kocsi tetejéről két gombszem csillogott rám egy kis háromszögletű pofából, és pár másodpercig farkasszemet néztünk: én és a nyest.

I ain't Winston Wolf

Hiába próbáltam, egyeztettem, javasoltam, visszamondtam, jelentkeztem, átjelentkeztem, tájékozódtam, elkéredzkedtem. Nem tudtam megoldani. Ez lesz az a nyár, ami kárba vész, elröppen, tovaszáll, és ahelyett, hogy élveznénk, tartalmas programokkal töltenénk meg, hogy úgy mondjam: kihoznánk belőle a maximumot, csak elmúlik, nyögvenyelősen, kihasználatlanul, sután és fájón. 

Nem fogunk tudni egybefüggő két hétre elmenni nyaralni, nem lesz tengernézés, sőt, jelenleg úgy néz ki, családi nyaralásunk sem lesz, és a vidéki edzőtábor ideje alatt sem tudunk lelépni, mert egy belső határidőm pont arra a hétre esik. 

Már sírni sem tudok rajta. Nem oldana meg az sem semmit.

tíz perc vakáció

Én nem tudom, mikor lett szokás, hogy nincs tanévzáró, az osztályonkénti bizonyítványosztáson viszont ott tipródnak a szülők. Én nem óhajtottam részt venni ezen, harminc gyerekkel meg ugyanannyi szülővel bezsúfolódva egy osztályterembe, hanem inkább elmentem a piacra. És akkor, visszafelé, túl a családi születésnapon, amire készülvén letakarítottunk tizenkét széket és féléves koszt vakartunk le a viaszosvászonról, túl az osztályfőnök egyedül kivitelezett ajándékán, túl másfél napi munka melletti gyerekfoglalkozáson, na akkor, a gyülekező viharfelhők alatt, míg mentem a széles úton, zacskóból ettem a cseresznyét, és köpködtem a magokat, azon a háromsaroknyi úton nem várt rám senki, nem kellett máshol lennem, nem kellett sietnem sehová, nem voltam elmaradva semmivel,

azon a tízperces úton szabad voltam. 

Három napja 12 éves, de mar túlnőtt mindenkin

Igen, én a jobb oldalon állok.

Téma megnyitva

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki arra nógatott, gondoljam át az előbbi bejegyzésben foglaltakat, megfogadom a tanácsot.
Történetesen ma volt időpontom az üzemorvoshoz is (orvosi alkalmasságit kértem tőle a Balaton-átúszáshoz), és amikor összefoglaltam neki a történteket - azzal a summázattal, hogy bár a laboreredményeim ezek szerint jók, a problémám attól még megvan -, elég komolyan nézett rám, és egy újabb vizsgálatot javasolt, ahová egy hónap múlva van időpontom (ezt egyébként a szakorvos is javasolta, csak több hónapos a várólista).
Úgyhogy oda elmegyek, aztán meglátjuk. Valószínűleg következik a magán egészségügy, még szerencse, hogy az egyik nagy nevű intézmény a közelbe költözött.
Akármi is okozza a panaszt, van a családban már kórelőzmény, úgyhogy nem is tudom, mit szeretnék. Illetve de. Azt, hogy ne kelljen ezzel az egésszel foglalkozni. Csak sajnos, ahogy az előző évek megmutatták, az nem vezet semmire.

Téma lezárva

Évekig tartó kínlódás, vekengés után végül elmentem még tél végén orvoshoz, és nemrég jutottam el addig, hogy kiértékelje a laborleleteimet. És azt írta, hogy minden eredményem rendben van, az egyik is csak egy kicsit lépi át a határértéket, de olyan kis mértékben, hogy szerinte ez sem gáz.

Ami egyrészt persze rém megnyugtató, mert minden rendben van, igaz?
Másrészt meg nem megnyugtató egyáltalán, mert akkor mi okozza az évek óta tartó panaszaimat? Meg a rám kövesedett túlsúlyt - ami vélhetőleg összefüggésben van az előbbi - megnevezni nem óhajtott - problémámmal?

Aztán úgy döntöttem, hogy márpedig meg fogok nyugodni. A túlsúlyt meg valószínűleg az a drámai dolog okozza, hogy többet eszem, mint kellene, és nem mozgok eleget, nincs itt semmi látnivaló, kérem továbbhaladni. Hát ha így, akkor így, megpróbálkozom a régi hagyományos módszerekkel, hátha az megoldja az eü problémáimat is.

Dum spiro, spero  - másként nem tehetek, hogy egy mondatba hozzam össze Cicerót és Luther Mártont.

a lányom megviccel

- Anya, az őszibarack emlős?
- ???
- Na, anya, az őszibarack emlős?
- Már hogy lenne az, cicukám?
- Hát szőrös, anya, azért!

Szocio

A szűk utcán, ahol mindennap felkaptatok, ma láttam egy bácsit. Keresztbe feküdt a járdán, telibe kapta a kora délelőtti nap. Mire odaértem, már mellette állt tanácstalanul egy húsz év körüli srác. Ketten felültettük a bácsit, akin bár nem volt hús, mégis nagyon nehéz volt. Valószínűleg az egyik kapualjból dőlt ki a keskeny járdára. Iszonyatos szaga volt. Bizonygatta, hogy jól van, de nem tudott ülve sem maradni, megint rádőlt a járdára. Hoztam neki vizet - addig a fiú vigyázott rá -, aztán ivott, ettől, gondolom, felhígult egy kicsit a benne lévő, a szag alapján már tetemes mennyiségű alkohol, kicsit jobban lett, már képes volt összefüggő mondatokat mondani. Eltámogattuk egy árnyékos mellékutcába, leültettük, ahová kérte. Bizonygatta, hogy megissza a vizet, és jól lesz. Ráhagytuk, kicsit álltunk fölötte, és elköszöntünk.
Nem tudom, mit kellett volna csinálnunk.
Mit lehet tenni egy szemlátomást nem akut ellátásra szoruló, ám reggel fél tízkor már mattrészeg emberrel?

kategorizálhatatlan test vagyok

Jó, szóval nézzük, milyen is az alakom? Nem körte, mert ugyan a jelentékeny fenék stimmel, de a csapott váll nem - kifejezetten széles vállam-hátam van, a körtének meg csapott a válla, ugye. Homokóra? Nem, hiszen az utóbbi években jelentékeny pocakot eresztettem? Esetleg kanál formájú? Jó, a pocak megvan, de a lábam tömzsi és kurta, márpedig a leírás szerint a lábura aztán igazán büszkék lehetnek a kanál nők - én nem.

Tessék mondani, töltött hurka kategória nincs?