Szerintem egyedül vagyok Battonyától Nemesmedvesig, aki azon drukkol, hogy ne múljon még el a hideg. Mondjuk még tíz napig. Mert akkor marad a fagy, marad a jég. És mehetünk még korcsolyázni.
Egyébként nem lehet panasz a családra, mert nem hogy elnéző mosollyal nyugtázzák immár hetek óta tartó őrjöngésemet, hanem partnerek benne. Lényeg, hogy legyen meleg tea (főzök), müzliszelet (veszünk) vagy egyéb rágcsálnivaló, hajlandó legyek fogócskázni M-val (mindig megfog), esetleg szerezzek fakutyát, és tologassam rajta mindkét gyereket. Van sportértéke.
Mióta beállt a hideg, voltunk Vörösváron, voltunk Siófokon - az egyszerűen elmondhatatlan, milyen érzés, amikor az ember elé tárul a jégmező. A szabadság szóról nekem nem Petőfi ugrik be vagy valami magasztos eszme, hanem a szél, a hideg. Izlandon és Skóciában meg Calais-hoz közeli tengerparton, ahol elsodorta a számból a hangot a szél, ott éreztem, hogy szabad vagyok. Meg amikor nekifutok a jégnek, és úgy érzem, akár Keszthelyig elcsúszhatok.
Sajnos a fényképek tanúsága szerint teljes mértékben önzetlen vonzalom fűz a korcsolyázáshoz, mármint olyan értelemben, hogy az igyekezetem egyáltalán nem koronázza sikkes mozgásban megjelenő siker; röhejesen iksz lábaim vannak, a tartásom, mint akit krónikus lumbágó gyötör, a kivörösödött arcommal leginkább egy iszákos házmesternére emlékeztetek, és még mindig nem tudok koszorúzni sem. De kit érdekel.
Haha, en igy vagyok a sielessel: elkepeszto szabadsag, gyonyoru taj, suhan az ember kecsesen... a ferjem meg a lejto aljan all es röhög, hogy hogy nezek ki, allitolag kidugom a fenekem, x-ben all a labam, piros a fejem... egyszer le is fotozott, h megmutassa. Tenyleg bena voltam :))) mindegy, imadom.
VálaszTörlésEs en is remelem, megmarad a hideg februar vegeeig!! A tel az tél :)
Nem én nem szertetem már ezt az egészet, de azért jót nevettem, ahogy elképzeltetlk benneteket és végül is az is valami, hogy van aki élvezi:)
VálaszTörlés