Délutáni elégia

Folyamatosan hajtottam B-t, hogy jöjjön már, és igyekezzen, mert elkésünk az uszodából, aztán amikor megint lemaradt, és hátranézve megláttam az egyik utcalámpa sárgás fényében a kis bojtos sapkás alakot, amint fáradhatatlanul gyűjti-gyúrja a hógolyóból a hógömbjét, hirtelen elszégyelltem magam, és hagytam, hadd játsszon, hadd örüljön a hónak, hiszen nyolcéves, és ez a dolga, hogy játsszon, hóembert építsen, mert elsuhan túl gyorsan ez a kor, mire kettőt nézünk, már tovaröppent, és nem köti már le a hóban a játék a szőke leánykát.