senki sem lehet próféta a saját hazájában

Gyerekek tízezreinek adtam hónapról hónapra olvasnivalót gyerekek kezébe, de a saját fiamat nem tudom meggyőzni róla, hogy ez a könyv jó. (Nem, és az sem hatotta meg, hogy a nyelvtankönyvében is szerepel egy szövegem, pedig ez legalábbis meglepő, főleg, hogy nem egyeztetett róla senki - velem legalábbis.)

Mert telhetetlen vagyok, az a baj

A hétvégén megvolt életem első nyertes Scrabble-partija, voltunk  kosarmeccsen és korcsolyaztunk B-val Agardon, én mégis az átcsuszason sopankodom, ami elore leszervezett program miatt szoba sem jöhetett.

Önzetlen vonzalom

Szerintem egyedül vagyok Battonyától Nemesmedvesig, aki azon drukkol, hogy ne múljon még el a hideg. Mondjuk még tíz napig. Mert akkor marad a fagy, marad a jég. És mehetünk még korcsolyázni.
Egyébként nem lehet panasz a családra, mert nem hogy elnéző mosollyal nyugtázzák immár hetek óta tartó őrjöngésemet, hanem partnerek benne. Lényeg, hogy legyen meleg tea (főzök), müzliszelet (veszünk) vagy egyéb rágcsálnivaló, hajlandó legyek fogócskázni M-val (mindig megfog), esetleg szerezzek fakutyát, és tologassam rajta mindkét gyereket. Van sportértéke.
Mióta beállt a hideg, voltunk Vörösváron, voltunk Siófokon - az egyszerűen elmondhatatlan, milyen érzés, amikor az ember elé tárul a jégmező. A szabadság szóról nekem nem Petőfi ugrik be vagy valami magasztos eszme, hanem a szél, a hideg. Izlandon és Skóciában meg Calais-hoz közeli tengerparton, ahol elsodorta a számból a hangot a szél, ott éreztem, hogy szabad vagyok. Meg amikor nekifutok a jégnek, és úgy érzem, akár Keszthelyig elcsúszhatok.
Sajnos a fényképek tanúsága szerint teljes mértékben önzetlen vonzalom fűz a korcsolyázáshoz, mármint olyan értelemben, hogy az igyekezetem egyáltalán nem koronázza sikkes mozgásban megjelenő siker; röhejesen iksz lábaim vannak, a tartásom, mint akit krónikus lumbágó gyötör, a kivörösödött arcommal leginkább egy iszákos házmesternére emlékeztetek, és még mindig nem tudok koszorúzni sem. De kit érdekel.

A ma nyolcéves tegnapi beszámolójából

- És anya, képzeld el, az A. meg a N. csinálnak valami izét... könyvet vagy újságot vagy nem is tudom, mit...

- Valami kiadványt?

- Igen, kiadványt. Az A. írja, a N. meg illusztrálja. Láttam, amikor csinálták. Nagyon szép lesz. És tudod, mi lesz a címe? 

- Na mi?

- Az, hogy Nyúlügyek.

hozzám már hűtlen lettek a szavak

Nincs meg az ellenőrző.

Helyzetjelentés II.

Eddig bírtam bringa nélkül. Ma visszaültem.

újabb jeges témájú bejegyzés

Hát én odavagyok ezért a télért, végre van négy évszak, hideg, hó, jég, mehetünk szánkózni, korcsolyázni, építünk hóembert, kafaság. Tőlem még kitarthatna ez a hideg márciusig, mehetnénk korizni a befagyott Hernádra - hát ennél nagyobb királyság nemigen létezik szerintem. Azt mondjuk nem tudtam mire vélni, hogy míg hétvégén egy csomó tóra nem lehetett menni a melegfront miatt, az utcánkon a több centi vastag jégréteg az olvadás leghalványabb jelét sem mutatta.

Ezért csinálom

Hiába van este fél tíz, 35 fok van a konyhában, és szakad rólam a víz, kint meg hűvös szellő (és persze szúnyogok), meg estikeillat, és ilyenkor szoktam a mosogatás után először bezúdítani az 5+ kiló gyümölcsöt a mosogatóba, megmosni, kimagozni, feltenni főni, akkor már nem csak a homlokomba tapad a hajam, hanem a hátamon is patakban folyik a víz, mert a melegre még ráfűt a gáztűzhely, de iszom egy nagy pohár szódát, vagy Cs. csinál nekem egy gyenge fröccsöt, kiforrázni a szomszédasszonytól kunyerált befőttesüvegeket (mert rejtélyes módon amikor _kellene_, akkor sosincs elég), kimérem a cukrot, és kigőzölöm a befőttet, befőzöm a lekvárt, és éjfél is elmúlik, mire a dunsztba pakolom az összeset, az akkor már hónapok óta használatlanul álló cserépkályha előtt, aminek a puszta léte is indokolatlanul hat, és ahelyett, hogy ülnénk a hűvös teraszon a virágillatban, főlünk a konyhában,

de 

bármilyen hihetetlennek tűnik, tudom, hogy egy messze-messze, jó pár hónap múlva, letekerjük az üvegekről a tetőt, és az első kanállal visszajön a nyár egy pillanatra, és aki megkóstolja, azt mondja majd: hú, de jó ez, és visszajönnek egy kicsit a naptól kiszőkült hajvégek, az ide-oda sündögő macskák, a tücsökzene a kertből, ott van a nyár benne kicsit, a kávék melletti ücsörgések a pattogzott festékű faasztalnál, a gyenge fröccsök, a floxillat, az éjféli kertkörút, a lebbenő gyöngybagoly, az őz a kapuval szemben, a tollasozás az utcán, az árokparton elnyalt fagyik.

Mint ma este.

First world problem

Volt ugye a régi korcsolyám, aztán lett az új. Megvan két éve már, de valahogy nem barátkoztunk össze. Oké, már csúszik, de lyuk még mindig sok rajta, csak üggyel-bajjal fűzöm csak be, és például a múlt héten a -8 fokban totál elgémberedtek az ujjaim az első korcsolya befűzése után, és akkor még meghúzva sem volt.
És hát végig a két év alatt ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ha én választottam volna magamnak korcsolyát, akkor más mellett teszem le a garast. Valószínűleg megfeledkeztem volna az eredeti választottamról, ha viszonyom a korcsolyával harmonikusnak bizonyul, de hát nem így lett. Úgyhogy nézegettem a neten, lestem, nem akar-e eladni valaki ilyet, de nem akart. És közben nem éreztem magam a bőrömben, mert azt nem gondoltam, hogy két pár korim legyen, mert hát minek? Az igazi pazarlás. És egyébként is, van korim? Van. Jó? Jó. Csúszik? Csúszik. Hát akkor?

De amikor megemlítettem Cs-nek, azonnal letorkolt, és azt mondta, hogy nem azért szívunk a munkahelyünkön annyit, amennyit, hogy ne legyenek olyan cuccaink, amilyeneket szeretnénk. (Amiből tisztán látszik, kettőnk közül ki a hedonista és ki a spúrman.) És most lett egy új korcsolyám, kevesebb lyukkal, már csak kipróbálnom kell. A másikkal kapcsolatban van némi lelkiismeret-furdalásom, de meghirdettem, és bízom benne, hogy olyan gazdája lesz, akivel jobban összeillenek.

Délutáni elégia

Folyamatosan hajtottam B-t, hogy jöjjön már, és igyekezzen, mert elkésünk az uszodából, aztán amikor megint lemaradt, és hátranézve megláttam az egyik utcalámpa sárgás fényében a kis bojtos sapkás alakot, amint fáradhatatlanul gyűjti-gyúrja a hógolyóból a hógömbjét, hirtelen elszégyelltem magam, és hagytam, hadd játsszon, hadd örüljön a hónak, hiszen nyolcéves, és ez a dolga, hogy játsszon, hóembert építsen, mert elsuhan túl gyorsan ez a kor, mire kettőt nézünk, már tovaröppent, és nem köti már le a hóban a játék a szőke leánykát.

A grand slam folytatódik, de nem hagytam magam

Tegnap délutánra elveszett a bérlet is.

Ma délig előkerítettem a telefont és a bérletet, a kulcscsomó tegnap estére előkerült a kabátzsebből. Sajnos csak a zárcserék után.

Helyzetjelentes

Tegnap es ma lefagytam a bicikliről.

Let's do the time warp again!

Kérdezte vasárnap Z(s)., mit csináltunk két között, meg úgy a hétvégén, meg mit csinálunk még aznap, és amint hallgattam a válaszaimat - meccs, meccs, bajnokság, meccs -, rádöbbentem, hogy ideje lenne újrarendezni a gondolataimat, és nem úgy gondolni M-re, mint a sete-suta kisfiúra, aki feszt elesik a saját lábában, sokkal inkább mint a csapata alapemberének számító fiatal játékosra.

Aztán a szombat-hétfő időtávon az újrapozícionált gondolataim szerint az ígéretes fiatal játékos megcsinálta az igazi grand slamet:
1) vásárlás után otthagyott 5000 Ft-ot a boltban a visszajáróból
2) elvesztette a buszon a telefonját
3) elhagyta a lakáskulcsát

és tegnap este úgy döntöttem, visszarendezem a gondolataimat - legalábbis részben.  

Jégangyal

Ahhoz képest, hogy karácsony előtt csak a fenyegetés-zsarolás-korholás-nógatás változó arányú kevercsével sikerült rávenni B-t, hogy egyáltalán hajlandó legyen a palánk mellett araszolni a korcsolyapályán, pénteken két és fél órát tolta a farkasordító hidegben, és a tegnapi három óra után ma sikongatva üldözött a befagyott tavon, kezében hógolyóval.
Szeretem a hideg teleket, nekiszaladni a szembe partnak a tükörjégen.

munkahelyi ártalom

Mióta a régi-új munkahelyemen az új munkám van, többször is belefutottam abba, hogy a globális trendek és a hazai folyamatok nemhogy egy irányba, vagy legalább párhuzamosan haladnának, hanem totál ellentétes irányba mennek, legyen szó energiatakarékos házakról, megújuló energiáról, a műtrágyázásról vagy a nemi szerepek kérdéséről. És ilyenkor a legszívesebben a fejemre húznám a monitort, úgy sírnék. (Kivétel: az olráskérdés.)