2016. november 22., kedd
sírok
Ma másfél órát töltöttünk a váróteremben, sivalkodó, ordító és nyüszítő kisgyerekek között (az összes várakozó közül kizárólag nálunk volt könyv - ezt megfigyeltem már rég, valahogy mintha az lenne az elvárás, hogy szórakoztassa el magát az a beteg gyerek) tíz percet voltunk a doktornál, ezen a héten már nincs iskola, edzés. Nyolcra értünk haza, aztán további 20 percet töltöttünk a tabletta lenyelésével, ami a végén a felére fogyott, keserű volt és undorító. Úgy érzem magam, mintha egy szenespincében lapátoltam volna egész nap. (Pedig csak a cári hatalom-pravoszláv egyház összefonódásáról kellett írnom könnyedén és közérthető stílusban.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
na, attól nem tartok, hogy nem írsz róla gyorsan valami nagyon jót - de hogy megint beteg valaki (vagy még és már mindketten?)... ne sírj! vagy sírj bonbonkönnyeket :)
VálaszTörlésA húsz perces tabletta lenyelés ismerős és gyűlöletes gyerekkínzás, ha végképp nem megy, mert nem, még a kapszulás sem, akkor összetöröm a tablettát és összekeverem mézzel, a probiót teába öntöm a kapszulából. Sajnállak! Gyógyuljon meg hamar a kis beteg!
VálaszTörlésköszönjük, tegnap este az apja felharmadolta, és így már lecsúszik. (senki nem gondolta, hogy a 175 centis gyerek nem tud tablettát bevenni, mondjuk nagy tabletta is, rendesen.)
VálaszTörlés