A másik, amire nemrég blogolvasás közben döbbentem rá, hogy szinte már nem is emlékszem arra, amikor gyökeresen más volt az életem. Olvastam itt-ott, hogy ki mennyire mást csinált, máshogy élt, másutt, akár mással 2007-ben, 2009-ben vagy épp 2012-ben (végül is az is négy éve volt már). 2003 óta többé-kevésbé ugyanott dolgozom, ugyanazt is csinálom, majdnem azonos emberek között, a kétéves kirándulásom a közszolgálat mezejére mintha sosem történt volna meg (és ott is többé-kevésbé maradtam a kaptafánál, nem lett belőlem vasesztergályos). 2003 óta itt lakunk, ahol ,és romantikus kalandokkal sem szolgálhatok maroknyi - ám reményeim szerint nyájas - olvasóimnak. Leginkább az változott, bölcsődébe, óvodába vagy iskolába járok-e a gyerekekért.
Aztán. Beleolvastam egy blogba, ahol a nálam 16 évvel fiatalabb szerző épp születésnapját ünnepelte. Visszagondoltam arra, mit is csináltam nagyjából 16 évvel ezelőtt, és pontosan emlékeztem arra a szilveszterre, amikor álltunk a Margit hídnál, és néztük a ködöt, amelyen túl sejteni lehetett a színes tűzijátékok fényét, aztán mentünk haza három sarokkal odébb, hogy befejezzük a Monkey Islandot, és azon a szilveszteren egyikünk volt nagyon náthás, a másikon a másik. Még nem fejeztem be az egyetemet, mert védeni kellett a szakdolgozatot talán, de már mindketten dolgoztunk, nagyjából abban a szegmensben, ahol ma is - és nem tudtam nem észrevenni, hogy ez mennyire más, mint külföldön tanulni, másod- vagy harmadképzésben. Ezt egyébként nagyon szerettem volna magam is, és ha valamit fájlalok, hogy kimaradt az életemből, akkor ez az.
Aztán. Amikor még jártam a várost, akkor még Felszab volt a Ferenciek tere, és Nov7 tér az Oktogon, de már ahhoz kellett térkép, hol van a Gárdonyi tér. Életben nem hallottam róla. Aztán leesett, hogy ez a Bertalan Lajos utca, a Katyni mártírok tere az Amfi, a Corvin negyed is Üllői út/Ferenc krt megállóhelyen futott. Mert mióta gyerekek vannak, nem járok a városba, Mióta gyerekek vannak, már nem magamnak csinálok programokat elsősorban, hanem nekik, sokkal kevesebb időt fordítok a saját szórakozásomra, művelődésemre. Délutánonként nem regényt olvasok, hanem mesét hangosan, Még jó, hogy a sportot bele tudom passzírozni, de az se annyit, mint szeretnék.
Nemrég újraolvastam a Tűzpiros üveggömböt, és most is viccesnek tűnt, amikor egy harmincéves nőt már úgy ábrázolt (az egyébként igen hiú) írónő, mint aki hervadásnak indult, én most sem érzem, hogy bárminek indulnék, de talán nem is nekem kell ezt észrevennem. És a Balatont is gyorsabban úsztam át tíz éve,
Bluemoon: Azt a másik oldalt is tekintsd át, amelyiken utaztál, világot láttál, soha nem remélt helyekre jutottál el, csudás lényeket láttál víz alatt és felett - és ezt már saját szórakoztatásodra... Így talán kicsit vidámabb lesz, hogy múlik az idő! :)
VálaszTörlésna, a katyni mártírokat meg is akartam kérdezni tőletek múlt vasárnap, aztán kiment a fejemből (mert csak addig járt a villamos, amire felfonódtam)
VálaszTörlésés a tűzpiros üveggömb! nem is ismertem még senkit, aki olvasta volna!
egyszer megkérdeztem anyukámat, hogy mikor kezdte magát öregnek érezni. annyi lehetett akkor kb, mint most én. elég furán nézett - azt mondta, semmikor sem érezte még magát öregnek (és szerintem ezzel 70en felül is így van)
Igazából az a fura (és ezt nem fogalmaztam meg pontosan), hogy nem az elmúlt időt sajnálom, mert ahogy bluemoon írta, jó dolgokra ment el, klassz dolgokat csináltam, láttam, és egyáltalán, szerintem nagyon jó életem van (és volt is). A tapasztalatokat sem bánom, és azt sem érzem, hogy elhülyülnék, és mivel soha nem voltam nagy partiarc, a mulatozás sem hiányzik. Ami fura, hogy néhány dolog - mint a külföldi tanulás is - végérvényesen elment mellettem. Bár pont ma vettem körömlakkot, és csokibarna körmökkel pötyögöm ezt a kommentet.
VálaszTörlésBluemoon: Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
TörlésSohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Énekelte búgó hangon Hernádi Judit, születéseket körüli időben... Úgyhogy tanulhatsz még külföldön, csak egy biztos: sohase leszünk újra 20 évesek. (és jó, ha erre lesz aki figyelmeztet majd, ha mi mégis úgy gondolnánk egyszercsak... ;)
Ami meg a körömlakkot illeti, hát látod, mégiscsak eljött az ideje. Azt meg nem is tudom, miért mertem volna fogadni arra a csokibarna színre... Remélem egy-egy ujjadon azért más színűre festetted a körmöd, merthogy ez most így menő!
Hogy a lényeget ragadjam meg: én is olvastam a Tűzpiros üveggömböt. :) Bár hozzáteszem, valószínű sokkal "öregebb" vagyok nálatok - ugyan nem érzem magam annak! Viszonyításképpen az én "gyerekem" 32, én meg 23 voltam, amikor született...Amúgy szinte napi szinten látogatom Pupákékat és Martinet is virtuálisan. Ja, és sohasem késő: az én körmöm most épp tejcsoki-barna, capuccino, barackvirág és bézs színű, hogy a másik lényeget is megragadjam. :))) Külföldön nem tanultam, de 2 évvel ezelőtt még újabb diplomát szereztem. Sziasztok!)
VálaszTörlésJa, és kalapot is hordtam - életemben először - a "gyerek" esküvőjén szeptemberben, azt hogy abban még csinosnak és magabiztosnak is érzem magam, még tavaly sem feltételeztem volna. Futni pedig 3 évvel ezelőtt kezdtem el, ma már nehezen viselem az olyan napokat, amikor nincs meg a legalább 6 kilométerem. (Igen, télen is és szent estén is.) Szóval, köszönöm, hogy megírtad ezt a posztot, kedves bv, mert általa elgondolkodhattam életem pozitívumain.:)))
VálaszTörlésNo, megtaláltam, mint lamentált Bittóné Jolán: Mit is várhatott egyebet, hisz megvénült, harmincnegyedik évében jár... és Jolán 1944-ben könyvelte el magát vénnek!
VálaszTörlésGyöngyvirág, welcome :)
bluemoon, mindegyiken ugyanolyan, illetve mindegyiken kicsit más, mert egyiken sem sikerült egyenletesen :D