Elmentünk Borival csúszdázni (csak ő csúszdázott) egybekötve a boltlátogatással. A csúszdázni egy három év körüli kislány uralta. Direkt lassan mászott fel, aztán percekig üldögélt tétlenül a csúszda tetején. Bori a második kör utàn megunta a dolgot, és mivel gyorsabb volt a kicsinél, elébe vágott (biztattam), hiába visított a másik, mert beszélni még nemigen tudott. Ott volt apja-anyja, végig próbáltàk nógatni, csússzon már, oldalra húzták, hogy Bori elférjen mellette, és persze kismilliószor elmondták, hogy az utolsó csúszás, aztán mennek. A harmadik után nemhogy a gyerek, már én sem hitt nekik. Amikor végül elindultak, pár másodperc után a kiscsaj visszaszaladt (!), és újra bekötött a csúszda tetejére. Akkor már rámordultam, mozduljon, ne szórakoztatásson már tovább.
A szülei végül elcincálták, de hazafelé azon gondolkodtam, ha az én gyerekem lett volna, mikor kaptam volna le a csúszda tetejéről. És nem tudtam nem arra jutni, hogy öt percen belül.
Hát, nem tudom :(
VálaszTörlésAz jutott eszembe, hogy egyszer a szigeten összevesztem emiatt idegenekkel. A kisjátszón voltunk, V. olyan két év körüli, kivártuk a sorunkat a hintánál - és aztán V. ráültette a babáját, mert nem hintázni akart, hanem hintáztatni. És a következő, aki jött, nem azokat a gyerekeket szállította volna le a hintáról, akik már tök régóta hintáztak (én biztosan nyúlkirálynő vagyok, de még sosem szállítottam le idegen gyereket a hintáról, sőt, azt gondolom, hogy ez nem helyes), hanem egyenesen az alig fél perce sem játszó V.-hez mentek, levették a babáját a hintáról és ráültették a saját gyereküket. Amikor szóltam nekik, hogy ez minimum is tahóság és hogy ilyet nem csinálhatnak, és hogy vajon miért nem egy régebben hintázó gyereket találtak meg (amivel amúgy szintén nem értettem volna egyet), miért V.-t, aki épp most kapta meg a hintát hosszú várakozás után, tök fel voltak háborodva, hogy V. nem "rendeltetésszerűen" használta a hintát. Szerintem meg épp annyi létjogosultsága van a baba hintáztatásának, mint a hintázásnak. Nyilván nem csináltuk volna órákig, de azért 5-10 perc mindenkinek "járt" a hintából, V.-nek miért nem?
Persze értem, hogy a csúszda alapesetben egyszerre több gyereket is ki tud szolgálni - de ha engedte Borit csúszni, miért baj, hogy ő meg nézelődött onnan? lehet, hogy őt a magasság érdekelte a csúszdából, nem a lejtő
(izé... nem a "barátból ellenség" jeligére :D )
èn végül - nagy erôfeszítések árán - csak egyszer szóltam a kislányra, nógattam, hogy csússzon már. ha ártatlanul nézelôdött volna, talán az is zavar valamennyire, de szemmel láthatóan kifejezett örömét lelte abban, hogy mást nem enged játszani, ő trónol a magasban. Ezért is visongott, amikor Bori elébe vágott, és - mintegy jogosulatlanul - extra körhöz jutott, ahelyett, hogy a létrán tipródott volna. de igazán nem is ez döbbentett meg, hanem az, hogy a szülei milyen szelíden tűrték, hogy a kislány magasról tojik a fejükre. Folyamatosan próbàlták noszogatni, de minden eredmèny nélkûl, sőt, elkezdett a szülei felé támadóan hadonászni. Na erre én biztosan nem vagyok vevő, és úgy érzem, ahogy telik az idő, egyre kevésbe leszek az.
VálaszTörlés