Talán nincs még rendben Bori füle teljesen (dacára a csaknem egy hete szedett Augmentinnek), vagy valami más baja van, vagy csak le van ütve szegény ettől a maratoni antibiotikumkúrától, esetleg a vászoncipője nem volt telitalálat, mert kábé egy hete alig érinti a talpa az aszfaltot, folyton cipelteti magát. Jobbik esetben felültethetem a nyakamba, és akkor nagyjából egyenes vagyok, a rosszabbik az, ha csak azt tűri, hogy felveszem, olyan púpom lesz a végén, mint egy becsületes tevének. Ez különösen akkor jön rosszul, ha a boltból jövünk haza degeszre tömött szatyorral, plusz a táskám, plusz Marci váltócipője a nevtanból, már csak a viharlámpás hiányzik, és akkor Bori úgy dönt, hogy nem és nem és nem, nem fogja meg a kezem a járdaszigetnél, mert az egyetlen elfogadható megoldás, ha felveszem, és úgy kelünk át az úttesten (esetleg így is haladunk tovább).
Általában a hideg kilel azoktól az öreglányoktól (meg minden más nem és korosztály képviselőjétől), akik kéretlenül látnak el nevelési tanácsokkal, illetve szólnak be, illetve szólnak hozzám egyáltalán, de ma kifejezetten hálás voltam annak a vénasszonynak, aki látva a Bori dacolását a sarkon, hirtelen odalépett hozzá: Nem fogadsz szót? Elvigyelek magammal? Szegény Bori csak megrázta fejét, azonnal megfogta a kezem, és láss csodát, engedelmesen ballagott mellettem hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése