- sóhajtott fel a fül-orr-gégész doktornő, amikor beléptünk Borival a rendelőbe. - Már megint maguk azok?
És ismét igaza lett dr. T-nek, amikor a fülészetre irányította Borbálát, mert mint mondta, ő semmi olyat nem lát, ami indokolna délben 38 fokos lázat, hátha a füle lesz az megint. Most éppenséggel a bal volt piros, antibiotikum, a harmadik egy hónapon belül, plusz a doktornő nyomatékos tanácsa, miszerint ne menjen ez a gyerek közössége legalább egy hónapig, szedje össze magát végre.
Balcsira azért lejöttünk, na ez történik, ha egy hétig nem látok időjárás-jelentést, mert elindultunk 30 fokban, és olyan viharon jöttünk keresztül, hogy csak pulykakakasok nem hullottak az égből, tegnap meg esett és még be is fűtöttünk, meleg ruhát pedig alig pakoltam, szerencsére találtam lenn egy hizzávetőleg huszonöt éves mackónadrágot, amit egy igényesebb homeless is visszautasítana, de legalább nem fáztam.
Ma már kisütött a nap, Marci a gyerekekkel bandázik az utcán, Bori végre alszik, ez itt nem kis mutatvány, tegnap este majdnem egy órába telt lenyomni, aztán, nehogy felébredjen esetleg arra, hogy fázik, még jól be is takargattam a töksötétben, az már csak később derült ki, hogy aztvsem láttam, hol a feje, és fordítva tettem rá a négyrét hajtott hálózsákot, csak a két kis rózsaszín csíkos alvózokni lógott ki, a fejét viszont tüchtigen bebugyoláltam, szerencsére nem hagyta magát, és lerúgta magáról az egész hóbelevancot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése