Hideg napok

Tél van, képeskönyvbe illő, mesebeli tél. A szomszéd házról óriási jégcsapok lógnak, a Vályog utca elején egy dézsás kis olajfa szó szerint jégbe fagyva áll, és este az emeleti ablakból fehéren világít a hegyoldal. Hatalmas hóesések vannak (a meteorológia szerint holnap esedékes a következő), az érintetlen helyeken minimum térdig süppedek a hóban.
A kötelező havas körök már mind megvoltak, a hóemberépítést sikeresen elkummantottam még a múlt hétvégén, mire elállt a hóesés, és lementünk egy szál répával felfegyverkezve, már állt egy hóember, mert N., az egyik alsó szomszéd, kevésbé tudott ellenállni a tízéves V. unszolásának hóemberépítés-ügyben.
Szóval a hóember kész volt, de nem volt még se szeme, se orra, se kalapja... A répa rögtön ment orrnak, a pincéből hoztam két szem diót, és lelkesen addig túrtam a havat a homokozó helyén, amíg nem találtam egy kisvödröt.

(a bal oldali a mienk.)

A gyerekek persze ezek után seggen akartak lecsúszni a lejtőn, amit nem támogattam, és felajánlottam N-nak, hogy menjünk szánkózni, szánkónk van. Mire elértünk a Flóriánig, a hátamon csurgott a víz, a babakocsi egyik kerekének sem vettem semmi hasznát, a hó magasabb volt mint a tengely, és talán a három kerék mind külön nyomvonalat kívánt.
N. is szépen kimelegedett, amíg a három gyereket elhúzta a szánkópályáig, akármilyen szép szál ember :)

Ovi után néha ki-kimegyünk szánkózni, de mintha Marci kezdené unni a Flóriánnál lévő kislejtőt, komolyabb pályák viszont nincsenek gyalogtávra, ahhoz pedig túl hideg van, hogy üptre szobrozzak, vajon csúszik-e, vagy sem, ráadásul a szánkót sem könnyű cipelni a vállamon, és Bori sem viseli a hideget és a mozdulatlanságot úgy, mint itt:



Hétvégén lementünk Agárdra korcsolyázni, illetve hogy egész pontos legyek, lementünk Agárdra (zuhogó hóban), hogy korcsolyázhassak egyet. Ebből persze semmi sem lett, a pálya fenntartói alig bírták ellapátolni a félméteres havat a jégről, Marci meg annak örült, ha kiment alóla a lába, úgyhogy kábé 40 percet korizhattam. Közben megjöttek Gy-ék a két nagyobbik lánnyal, a korcsolyázásból persze náluk sem lett semmi, de a csajok élvezettel túrták a havat, M. kutya meg rohangált, mint az őrült. Aztán elmentünk ebédelni, és csúsztunk egyet a tényleg hatalmas lejtőn. Bori ott begorombult a nagy széltől, és hazaindultunk. Este megnéztü a Szörny Rt-t.
Jó kis nap volt.