Az ünnepelt túrótortát eszik éppen. Majdnem az egészet benyomta, pedig G. aggódott, hogy még valami baja lesz, szerencsére nem lett. A családi összejövetel jól sikerült (pedig mindig parázok előtte), jött nagymama, jött Zs., mama-papa, G.-D.
A lakást rendbe-puccba vágtuk, hálistennek a legpontosabb vendég (papa) is késett, mert Bori elaludt a hátamon, miközben az utolsó simításokat végeztem valamelyik süteményen.
Voltunk doktornál is, ezek szerint Bori majdnem 9 kiló, és 74 cm. (Marci kb 10 centivel és 1 kg-val volt több.) Már biztosan jár, és kinövesztette a két első metszőfogát, a másik kettő áttörőben van, és alul is vannak dudorok. Ettől-e, mástól-e, nem tudom, de még mindig finnyásabb az általam kívánatosnál: teljesen esetleges, megeszik-e bizonyos dolgokat vagy sem, mint például a paradicsomos hal, a tökfőzelék, vagy a cukkini. Tuti siker a kenyér, a kölesgolyó és a narancs, tulajdonképpen nem csodálkoznék, ha narancsfülei nőnének. Szépen dugja a kezét az etetőzubbonyba, és ha vmi vonzót lát (narancs), izgalomba jön, és mondogatja nyam-nyam, közben veri az etetőszék tálcáját. Ha elég volt, továbbra is nagyvonalúan leszórja a darabkákat a padlóra. (Várom már, hogy az erkélyen ehessünk.)
Szintén friss, hogy ha bólogatunk előtte, vagy megkérdezzük, hogy igen? elkezdi a fejét rázni, és közben huncutul néz. Meg kell zabálni ilyenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése