Ezt a hófordulót talpig takonyban tölti Őborbálasága, kicsit hörög is még hozzá. A köhögés csitult szerencsére, de az orrfolyás is elég, naponta többször is kell szívni, ami mindig bizarr pankrációvá fajul, szegény a kis párnás kezeivel tolja el a porszívót, a szívófejet, mindent, amit ér, közben a pofiját meg rejtené előlem el, fordul bele a hasamba, és sír, ahogy a torkán kifér.
Az éhségsztrájk sem nagyon törik, egy kis vajas kenyeret még el-elcsipeget, de egyébként csak anyatejet eszik. A gyógyszereket is nehéz belediktálni, naponta kétszer tuti úszunk a köptetőben.
Amúgy - hogy valami derűsebb témáról is írjak - most már nagyon szépen biztosan jár, egyre nagyobb távokat. Ma a rendelő várótermében is fáradhatatlanul rótta a köröket.
Ha kicsit javul az idő, és felszáradnak a tócsák, már az utcára is lemerészkedünk. Egyelőre még azonban nem esett le neki, hogy az utcán gyalogolni is lehet, és türelmesen nézgelődik a babakocsi mélyéből.
További fejlemény, hogy ki-be pakolja a dolgokat (még főleg ki), és szerel, az apróbb dolgokat is ügyesen kezeli. Tegnap ennek jegyében letörte a DVD tálcájának védőborítását (azt már napok óta tudja, milyen gombokat milyen sorrendben kell megnyomni, hogy a tálca megjelenjen).
Megjelent a hiszti könnyedebb verziója is, azaz ha megszakítom valami vonzó foglalatosságban (magányos lépcsőmászás, dobókockaszopogatás, vécében turkálás, vezetékmajszolás), térde rogy, szemrehányó tekintetet lövell rám, ökölbe szorul az arca, és fülrepesztő sírással ágál a világ igazságtalansága ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése