Marci mondja

- Borbála, ez nem neked való! (kis szünet után félhangosan) Mondjuk nekem se....

****

- Anya, itthon mindennek te vagy az oka?

****

- Anya, tudod, milyen gyümölcsöt ültessünk?
- Milyet?
- Dinnyét.
- Annak nagy hely kell, az itt nem fog menni, kisfiam.
- Akkor ültessünk Balatonon dinnyefát!

****

- Hallod, milyen szépen csivognak a madarak, Marcikám.
- Hallom, de szerintem nem is csivognak, hanem kiabálnak. Azt kiabálják, hogy éljen, éljen!
- Azt kiabálják?
- Igen, mert itt a tavasz!

Van olyan,

...hogy minden klappol. Süt a nap, csicseregnek a madarak, és az embernek a hangját sem kell felemelni, az első szóra ugranak a gyerekek, teszik, amit kérnek tőlük. Ez volt tegnap.

Meg van olyan, amikor egész nap szemerkél az eső, köd van, nem sikerül semmi, mindenki nyűgös, megállás nélkül megy a feleselés, a hiszti, és az ember úgy érzi, széllel szemben pisil. Ez van ma.

Borbála 13 hónapos

Ezt a hófordulót talpig takonyban tölti Őborbálasága, kicsit hörög is még hozzá. A köhögés csitult szerencsére, de az orrfolyás is elég, naponta többször is kell szívni, ami mindig bizarr pankrációvá fajul, szegény a kis párnás kezeivel tolja el a porszívót, a szívófejet, mindent, amit ér, közben a pofiját meg rejtené előlem el, fordul bele a hasamba, és sír, ahogy a torkán kifér.
Az éhségsztrájk sem nagyon törik, egy kis vajas kenyeret még el-elcsipeget, de egyébként csak anyatejet eszik. A gyógyszereket is nehéz belediktálni, naponta kétszer tuti úszunk a köptetőben.

Amúgy - hogy valami derűsebb témáról is írjak - most már nagyon szépen biztosan jár, egyre nagyobb távokat. Ma a rendelő várótermében is fáradhatatlanul rótta a köröket.
Ha kicsit javul az idő, és felszáradnak a tócsák, már az utcára is lemerészkedünk. Egyelőre még azonban nem esett le neki, hogy az utcán gyalogolni is lehet, és türelmesen nézgelődik a babakocsi mélyéből.
További fejlemény, hogy ki-be pakolja a dolgokat (még főleg ki), és szerel, az apróbb dolgokat is ügyesen kezeli. Tegnap ennek jegyében letörte a DVD tálcájának védőborítását (azt már napok óta tudja, milyen gombokat milyen sorrendben kell megnyomni, hogy a tálca megjelenjen).
Megjelent a hiszti könnyedebb verziója is, azaz ha megszakítom valami vonzó foglalatosságban (magányos lépcsőmászás, dobókockaszopogatás, vécében turkálás, vezetékmajszolás), térde rogy, szemrehányó tekintetet lövell rám, ökölbe szorul az arca, és fülrepesztő sírással ágál a világ igazságtalansága ellen.

Befektetés a jövőbe

Mindkét gyerek a jövő szempontjából igen fontos készséget sajátított el.

Borbála megtanulta, hogy ha felé nyújtom a tenyerem, és azt mondom: kérem, akkor azt szeretném, ha odaadná (és nem a földre dobná), ami a kezében van.

Marci pedig megtanult zoknit pározni.

A helyzet fokozódik

A vasárnapi bágyadt, náthás állapotból hétfőre megállíthatatlan, kiszívhatatlan vizes orrfolyás és elég randa köhögés lett Borbálánál. Már elaludnia is nehezen sikerült - ennek eredményeképp megtekintettük a Vírus c. katasztrófafilm jelentős részét, amelyben a csúcstechnikát a fax képviselte (Ezt faxolja el Washingtonba azonnal!) -, de az események csúcspontját mégiscsak a hajnal tartogatta, amikor is fél öt körül Bori elkezdett köhögni, köhögött, majd a köhögés öklendézésbe fordult, és egyszer csak visszaküldte rám az éjjel elfogyasztott teljes anyatejmennyiséget.
A helyzet tegnapra sem javult (lapleadás rulez), úgyhogy este rendelőben a köhögés hallatán előrevett minket az asszisztensnő. A diagnózis szerint majdnem tüdőgyulladás (de valszeg sikerül megfogni), terápia: antibiotikum, köptető, a köhögés mérséklésére Fenistil cseppek.

Ezzel meg azzal, hogy én se vagyok valami jó bőrben, buktuk a hétvégére tervezett Mátrát. Várom már a tavaszt, mondtam már?

Ovis vírusok, szevasztok!

Marcinak arcüreggyulladása van, Borbála szörcsög és hurutosan köhög, belôlem dôl a takony, fáj a torkom, és gyenge vagyok, mint az ôszi légy. Csabi még tartja magát, de ha holnap elmegy dolgozni, távozóban bátran kirakhatná a bejárati ajtóra a táblát: kórterem.

Honnan tudhatjuk, hogy kisgyerekes lakásban járunk?

1) Az összes távirányítóból dől a nyál.
2) Valamennyi vécétető szigorúan le van hajtva.
3) Az öntözőkannában véletlenül sincs egyetlen csepp víz sem hagyva a következő locsoláshoz.
4) A fregolin olyan szabású és mintájú szoptatós melltartók lógnak, melyek láttán egy apáca sem pirulna el.
5) A vécépapírgurigák minimum másfél méter magasan találhatók.
6) A teák között a Laktoherb, Fitolac és társai dominálnak.
7) A lakás egyes helyiségeit rácsok választják el egymástól.
8) Az evőeszköztartóban soha nincs elegendő tiszta kiskanál.
9) A konyhakő örökösen ragad.
11) Ha kérünk valamilyen gyümölcsöt, a háziasszony reflexből meghámozva és falatnyi darabokra aprítva tálalja azt.
12) A hűtőben a legtöbb helyet a gyümölcsös ízesítésű, alkoholmentes sörök foglalják.
13) Náthaszezonban már el se rakják a porszívót.
+1 A lakás stratégiailag fontos pontjain cumik hevernek.

Az első

A fülével citerázik

Ez történt ma:

1) Hét órakor felébredek. Meglepően korán.
2) Kávét főzök, megnézem a leveleimet.
3) Megkérdezem Marcit, mit kér. Tejfölös túrót. Jó.
4) Elfogyott a mazsola. Marci - szerencsére - nem bánja.
5) Nem találok vaníliás cukrot. Elsumákolom a dolgot, porcukorral édesítek.
6) Felmegyek, ránézek Borira. Alszik.
7) Felhívom az ovit, hogy lerendeljem a holnapi ebédet.
8) Felhívom a rendelőt. Hallásvizsgálatra csak fülész küld tovább, de mára adnak időpontot a soselátott nagyanyám nevű dr-nőhöz. Szuper.
10) Felmegyek, ránézek Borira. Alszik.
11) Kisorsolom az angol rovat nyerteseit.
12) Beadom Marcinak a köptetőt.
13) Felmegyek, ránézek Borira. Alszik.
14) Befejezem az image listet és elküldöm Amerikába.
15) Kifújom Marci orrát.
16) Vasúti pályát építünk. Sajnos a hatnyílásos forgatót nem tudom beilleszteni.
17) Felmegyek, ránézek Borira. Alszik.
18) Megpróbálom felhívni a vadvédelmi szakembert, mondana pár szót a magyarországi farkasokról. Nem veszi fel.
19) Neszezést hallok odafentről. Bori felébredt, felöltöztetem, lehozom.
20) Banános-joghurtos pempőt csinálok neki. Marcinak megígérem, hogy neki is csinálok. Megetetem Borbálát.
21) Megpróbálom felhívni a farkasos embert. Nem veszi fel.
22) Marci vmiből kalapácsot eszkábált, azzal dobol a fagyasztószekrényen. Megkérem, hogy ne tegye.
23) A dobolás miatt a fehér lemezt apró fekete pöttyök borítják. Bepöccenek, kiveszem Marci kezéből a kalapácsot, és felszólítom, hogy pucolja meg a szekrényt. Kezébe adok egy mosogatórongyot.
24) A mosogatóronggyal lesikálom a fekete pöttyöket.
25) Borbála telerottyantotta a pelenkáját. Idelenn nincs tiszta. Megkérem Marcit, hozzon le egy frisset az emeletről.
26) Borit átpelenkázom. Ideje indulni az SZTK-ba.
27) A gyerekeket felöltöztetem. Magamhoz veszem a pénztárcám és elindulunk.
28) Amíg Borit bepakolom a babakocsiba, Marci óriásit esik az udvaron. Megtörölgetem a sáros kezét, letörlöm a nadrágját. Megvigasztalom, és megkérem, ne rohangáljon gumicsizmában. Nincs idő átöltözni, elindulunk.
29) A dr-nő röntgenre küldi Marcit.
30) Borbála kipisil a pelenkájából, a nadrágja tiszta víz.
31) Amíg a rtg-leletre várunk, kiolvasom az Autók kötetét a Mit? Miért? Mennyiért? sorozatnak. Nem is baj, mert Bori csak úgy van nyugton, ha járkálok vele, különben nyafog.
32) Ismét a fülészet előtt. Bent egy kisgyerek üvöltve sír. Szerencsére Marci nem hallja.
33) Diagnózis: arcüreggyulladás. Igen, Marci valószínűleg ettől hall rosszabbul. Ha kijön belőle, következhet a műszeres hallásvizsgálat. A rendelvény: antibiotikum (a szezonban harmadikféle), antibiotikumos orrcsepp, naponta kétszer lámpázás, sok orrfújás. Szerdán várnak kontrollra, addig maradjon otthon.
34) Amint kilépünk az épületből, Bori elalszik.
35) McDonald's. Két és félszer annyit fizetek, mint tegnap a pizzásnál. Szerencsére pont elég ebédjegy van nálam. Marci halálra rémül a Happy Mealhez kapott műanyag múmiától. Meg kell ígérnem, hogy nem veszem elő, ha ott van.
36) SMS: Hortobágyon 14 sas grasszált a les előtt. Örülök.
37) Összekaparom az aprót, és veszek magamnak egy kapucsínót. Mert megérdemlem.
38) Megeszem Marci utolsó falat hamburgerét. Egy órával az után, hogy beléptünk, elhagyjuk a McDonald'sot.
39) Kinn észreveszem, hogy Borit elfelejtettem betakarni. Betakarom.
40) A kis játékbolt kirakatában Marci meglát egy Darth Vader-jelmezt. Szerelem első látásra. Tíz percen belül megígérem neki, hogy valamikor megkapja.
41) A patikában az egyik gyógyszer nincs, a másikat készíteni kell. Rezzenéstelen arccal fizetek több mint négyezer forintot, majd üres kézzel távozom.
42) Több mint háromórás távollét után hazaérünk.
43) Hozok le Borinak tiszta nadrágot, bodyt vadászok a fregoliról.
44) Megkérem Marcit, hogy hozzon le egy tiszta pelenkát. Tisztába teszem Borit.
45) Összeütök Borinak valami ennivalót. Megetetem.
43) Megpróbálom felhívni a farkasos embert. Nem veszi fel.
44) Elveimmel ellentétesen beteszem a Magyar népmesék dvd-t.
45) Továbbítok egy kétoldalas hirdetést. Ocsmonda ronda, de nem érdekel.
46) Megpróbálom felhívni a farkasos embert. Felveszi, de most nem tud beszélni, hívjam vissza tíz perc múlva.
47) Kiválasztok öt vicces mondatot a Mondj jobbat! rovatba. Elküldöm.
48) Felhívom a farkasos embert. Meghallgatom, mi a helyzet a magyarországi farkasokkal, közben jegyzetelek.
49) Pályát építek. Sajnos a rakodódaruval nem boldogulok.
50) Kiveszem Bori kezeiből a Thomas magazint, mielőtt széttépné. Ennek folyományaként végig kell olvasnom Marcinak, amit viszont Bori sérmelez.
51) Megpróbálom lekenyerezni Borit egy kis bulátával. Nem sikerül.
52) Felszedegetem a padlóról a bulátát.
53) A folyamatosan panaszkodó Borit a hátamra kötöm.
54) Egy nyaláb magazint felviszek az emeletre és bevágom Marci ágyneműtartójába. Tippelni se tudom, mikor lesz időm átnézni őket.
55) Bepakolom a mosogatógépet.
55) Bori elalszik a hátamon. Felhívom Marci figyelmét, hogy most nyugodtan, zavartalanul pályázhat.
56) Marci nem akar pályázni, de nem hajlandó elrakodni sem.
57) Elkezdem elküldeni a kész oldalakat az olvasószerkesztőnek.
58) Újraküldöm a levelet, mert megsérült a file.
59) Levél Jennifertől: az egyik farkasos képet nem használhatjuk. Keresek helyette újat.
60) Nyulas képet keresek a húsvéti efi akcióhoz.
61) A képeket letöltöm és elküldöm.
62) Bekapcsolom a tévét: esti mese a Duna tv-n. Az első: Jamie és a csodalámpa. Örülök.
63) A mese végével megkérem Marcit, mosson kezet. Harmadszorra elmegy.
64) Véráldozatok nélkül megszületik a döntés vacsoraügyben: mézes kifli. Megcsinálom. Bori is kap egy kiflit rágcsálni.
65) Elkezdem írni ezt a posztot.
66) Felszedegetem Bori alól a kiflidarabokat. Talán szomjas? Igen, a víznek örül. A fejét viszont túl hamar kapja el, így végigloccsantom vízzel a hasát.
67) Borbála továbbra is hajigálja a kiflidarabokat. Visszateszem őket a tálcájára, de közben bontok neki egy narancsot.
68) Borbála a kiflit naranccsal eszi.
69) Marci befejezi a vacsorát. Megkérem, hogy mosson kezet. Ezt meg is teszi, miután a mézes tenyerét akkurátusan beletörli a kanapéba.
70) Marci épp kezet mos, amikor Csabi betoppan. Az ajándékba kapott Merci desszertet hang nélkül, az összeesküvők mozdulatával rejtem a spájzszekrénybe. Nem tudhat róla más, csak mi ketten.
71) Marci örül a fájdalomdíjul kapott vaníliás karikának. Ennek dacára ehetünk belőle mi is.
72) Bori, mélyen felháborodva az igazságtalanságon, hogy ő nem kap vaníliás karikát, a földre hajigálja a tálcájáról a narancsszeleteket.
73) Megnézünk pár sasos képet. Közben Bori, cumival a szájában jön-megy.
74) Bori, cumival a kezében, narancshéjjal a szájában, jön-megy.
75) Hosszas tárgyalások végeredményeképp Marci ad egy puszit, és beleegyezik, hogy felmegy zuhanyozni az apjával.
Most tartunk itt. A következőkre számítok még:
76) Megírom a magyar farkasok helyzetét taglaló keretest.
77) Megnézem a South Park+Family Guy kombót.
78) Borit felkészítem az éjszakai nyugodalomra.
79) Fürdés, fogmosás.
80) Alvás.

Sapienti sat.

Egy sima, egy fordított

Bár messze nem hasonlítható az előzőhöz, az idei téli szezon is kiszámítható minta szerint telik: legfeljebb két hét ovira jut egy egyhetes itthonlét. Ezek a betegségek szerencsére kevésbé rázósak, mint a tavalyiak, amikor is volt bárányhimlő, 40 fokos láz, vírusos tüdőgyulladás, skarlátgyanús megbetegedés, több középfülgyulladás.
Mindenesetre most is itthon dekkolunk hárman. Bori épp a hátamon alszik, Marci köhög, az orra is folyik, de megállás nélkül nyomja a szöveget mindenféle robotriasztókról, távcsöves fegyverekről és hasonlókról. Már nem is igen próbálom követni. Arról már reggel letettem, hogy valami értelmes munkát végezzek, csak frusztrálom vele mindhármunkat.

A ropogós, jó hidegnek vége, csak hópamacsok fehérlenek a szomszéd háztetőn. A hegyet nem látni az óriási ködtől. Az utcán sár és süppedt, egyre zsugorodó, kormos szélű buckák.

Ha én gazdag lennék,

de úgy igazából, mert megnyerném a lottó ötöst, a következőket ütemezném be.

1) felmondanék. Vagy még inkább alapítanék egy kiadót, és megvenném a licenszjogokat.
2) vennénk egy kertes házat. Lennének gyümölcsfáim, talán egy kis veteményem, és baromfiakat is tartanék. Meg persze csinálnék egy szép kis virágos kertet is.
3) lenne saját íróasztalom. Mérhetetlenül utálom, hogy nincs egy külön kis zugom, ahol tarthatom nyugodtam a rengeteg újságomat, a laptopomat, a lefűzött magazinokat stb.

És ha ezk teljesültek, még mindig futná talán víz alatti tokra, full frame-es gépre, világvégi utazásra :)

Névsor

Eddig azt hittem, az embert a legkönnyebben

a) a saját anyukája
b) a gyereke(i)
c) férje/felesége/szívszerelme stb.

tudja a legkönnyebben kihozni a sodrából.

Tegnap este, amikor elolvastam a nagyívű terveket a honlap fejlesztéséről (amihez - persze társadalmi munkában - adjak ötleteket, rovatstruktúrát, dizájnelemeket, azaz találjam ki, mert szebb legyen, jobb legyen, több legyen ám, mint amikor egy sajtómulti kezelésében volt), és ma reggel, amikor beszéltem a közvetlen kolléganőmmel, már nyilvánvaló volt, hogy tévedtem.

A listán jó eséllyel foglal el dobogós helyet az a munkatárs, aki
a) hülyének (értsd: három szál szalmáért dolgozó ökörnek) tart,
illetve
b) aki maga sík hülye.

Hideg napok

Tél van, képeskönyvbe illő, mesebeli tél. A szomszéd házról óriási jégcsapok lógnak, a Vályog utca elején egy dézsás kis olajfa szó szerint jégbe fagyva áll, és este az emeleti ablakból fehéren világít a hegyoldal. Hatalmas hóesések vannak (a meteorológia szerint holnap esedékes a következő), az érintetlen helyeken minimum térdig süppedek a hóban.
A kötelező havas körök már mind megvoltak, a hóemberépítést sikeresen elkummantottam még a múlt hétvégén, mire elállt a hóesés, és lementünk egy szál répával felfegyverkezve, már állt egy hóember, mert N., az egyik alsó szomszéd, kevésbé tudott ellenállni a tízéves V. unszolásának hóemberépítés-ügyben.
Szóval a hóember kész volt, de nem volt még se szeme, se orra, se kalapja... A répa rögtön ment orrnak, a pincéből hoztam két szem diót, és lelkesen addig túrtam a havat a homokozó helyén, amíg nem találtam egy kisvödröt.

(a bal oldali a mienk.)

A gyerekek persze ezek után seggen akartak lecsúszni a lejtőn, amit nem támogattam, és felajánlottam N-nak, hogy menjünk szánkózni, szánkónk van. Mire elértünk a Flóriánig, a hátamon csurgott a víz, a babakocsi egyik kerekének sem vettem semmi hasznát, a hó magasabb volt mint a tengely, és talán a három kerék mind külön nyomvonalat kívánt.
N. is szépen kimelegedett, amíg a három gyereket elhúzta a szánkópályáig, akármilyen szép szál ember :)

Ovi után néha ki-kimegyünk szánkózni, de mintha Marci kezdené unni a Flóriánnál lévő kislejtőt, komolyabb pályák viszont nincsenek gyalogtávra, ahhoz pedig túl hideg van, hogy üptre szobrozzak, vajon csúszik-e, vagy sem, ráadásul a szánkót sem könnyű cipelni a vállamon, és Bori sem viseli a hideget és a mozdulatlanságot úgy, mint itt:



Hétvégén lementünk Agárdra korcsolyázni, illetve hogy egész pontos legyek, lementünk Agárdra (zuhogó hóban), hogy korcsolyázhassak egyet. Ebből persze semmi sem lett, a pálya fenntartói alig bírták ellapátolni a félméteres havat a jégről, Marci meg annak örült, ha kiment alóla a lába, úgyhogy kábé 40 percet korizhattam. Közben megjöttek Gy-ék a két nagyobbik lánnyal, a korcsolyázásból persze náluk sem lett semmi, de a csajok élvezettel túrták a havat, M. kutya meg rohangált, mint az őrült. Aztán elmentünk ebédelni, és csúsztunk egyet a tényleg hatalmas lejtőn. Bori ott begorombult a nagy széltől, és hazaindultunk. Este megnéztü a Szörny Rt-t.
Jó kis nap volt.

Borbála egyéves

Az ünnepelt túrótortát eszik éppen. Majdnem az egészet benyomta, pedig G. aggódott, hogy még valami baja lesz, szerencsére nem lett. A családi összejövetel jól sikerült (pedig mindig parázok előtte), jött nagymama, jött Zs., mama-papa, G.-D.
A lakást rendbe-puccba vágtuk, hálistennek a legpontosabb vendég (papa) is késett, mert Bori elaludt a hátamon, miközben az utolsó simításokat végeztem valamelyik süteményen.


Voltunk doktornál is, ezek szerint Bori majdnem 9 kiló, és 74 cm. (Marci kb 10 centivel és 1 kg-val volt több.) Már biztosan jár, és kinövesztette a két első metszőfogát, a másik kettő áttörőben van, és alul is vannak dudorok. Ettől-e, mástól-e, nem tudom, de még mindig finnyásabb az általam kívánatosnál: teljesen esetleges, megeszik-e bizonyos dolgokat vagy sem, mint például a paradicsomos hal, a tökfőzelék, vagy a cukkini. Tuti siker a kenyér, a kölesgolyó és a narancs, tulajdonképpen nem csodálkoznék, ha narancsfülei nőnének. Szépen dugja a kezét az etetőzubbonyba, és ha vmi vonzót lát (narancs), izgalomba jön, és mondogatja nyam-nyam, közben veri az etetőszék tálcáját. Ha elég volt, továbbra is nagyvonalúan leszórja a darabkákat a padlóra. (Várom már, hogy az erkélyen ehessünk.)

Szintén friss, hogy ha bólogatunk előtte, vagy megkérdezzük, hogy igen? elkezdi a fejét rázni, és közben huncutul néz. Meg kell zabálni ilyenkor.

+1

Az előző poszthoz hozzátartozik, hogy megorroltam még Mikuláskor Zs. nénire. A korábbiakhoz mérve ez jelentéktelennek tűnhet, de nem az, mert egyrészt ilyen nagyon ritkán történik (ugye mondtam, hogy naaaaagyon türelmes vagyok), másrészt mert engem is zavar.
Imádja Marcit, ez egyértelmű. Marci szívesen is van nála, ez is világos. Sajnos viszont amikor hazatér, olyan, mint aki megkergült - egyrészt, másrészt felmondja a Minimax komplett műsostruktúráját, illetve reklámblokkjait, harmadrészt nagy szatyornyi kis (vagy nagyobb) műanyag szarokkal jön haza, amik 3 mp alatt szétesnek, és előbb-utóbb Bori szájából kotorom ki őket.
Külön kértem, hogy legyen mérték a tévézésben, ne az legyen, hogy odaenyvezve gubbaszt a tévé előtt, külön kértük, hogy ne kapjon meg minden biszbaszt, ami ki van rakva a trafik kirakatába, ehhez képest Mikulás napján 2 nagy reklámszatyorral távoztunk, Marci pedig egész du. hisztizett.
Azóta nem vittem át Marcit, ami nyilván nem megoldás, de a kellemetlen beszélgetésre (lényege: tessék tiszteletben tartani, amit kérek) nem akartam sort keríteni a karácsonyfa alatt. A kompromisszumra való hajlamomat pedig erősen csökkenti, hogy nem lettem névnapilag megköszöntve, amin könnyen túl tudnék lépni, azon viszont kevésbé, hogy Bori egyéves szülinapján az apai ág egyáltalán nem képviseltette magát.

(A következő posztban már erről lesz szó végre.)