2012. május 30., szerda
Együttérzés
Ma délután az óvodában Zs. néni, miután fél napot töltött gyermekeimmel, együttérzô mosollyal jegyezte meg, nem lehet könnyû két ekkora gyerekkel: az egyik épp most kezdi a kiskamaszos kajlaságot-nyegleséget, a másik derékig áll a dackorszakban.
Részvétnyilvánítását megnyugvàssal fogadtam.
2012. május 28., hétfő
Egy hangot se!
Alapjáraton sustorgok és sziszegek, mint a lápi lidérc. Ha megpróbálok hangosan beszélni, rikácsolok, mint Hamupipôke gonosz mostohája. Elmúlhatna már ez a randa nátha, hogy tisztességesen kiabálhassak, mint a zupás ôrmester!
2012. május 24., csütörtök
Ahhoz, aki a kívánságokat meghallgatja
Igaz, hogy a munkamorálomra mostanában nem lehetek büszke, és az is igaz, hogy lassan kezd kiveszni belőlem minden szakmai ambíció, és már csak öt percig szentségelek (de akkor intenzíven), ha kérés helyett az ügyintéző kolléganőm utasít valamire, ami mind az etika, mind a magyar nyelv, mind a józan ész szempontjainak ellentmond.
2012. május 23., szerda
Testvéri szeretet
- Marcikám, nagyon szépen beszéltél ma a húgoddal, igazán büszke vagyok rád. Tudom, hogy ez nem könnyű, meg látom, hogy még Cs. és Cs. is, akik egyébként jóban vannak, hogy abriktolják egymást néha...
- Igen...
- És biztos a többieknek sem könnyű. Ott van például B. meg az öccse R...
- Velük ilyen nincs, anya. Náluk nincs ilyen probléma.
- Tényleg? B. nem szokott randán beszélni az öccsével?
- Nem, anya. Ők szóba sem állnak egymással.
- Igen...
- És biztos a többieknek sem könnyű. Ott van például B. meg az öccse R...
- Velük ilyen nincs, anya. Náluk nincs ilyen probléma.
- Tényleg? B. nem szokott randán beszélni az öccsével?
- Nem, anya. Ők szóba sem állnak egymással.
2012. május 16., szerda
2012. május 15., kedd
A hulla, a narkós és a krumpli
Számomra is meglepő módon sikerült határidőre átrágnom magam egy több mint hatszáz oldalas könyvön, amelyben szerepelt egy kábítószerfüggő (valószínűleg heroinista) kobold, egy tragikus körülmények között elhunyt, hűtlen feleség, aki képtelen porladni nyugodtan, viszont hol kihúzza a csávából özvegyen maradt férjét, hol beletapos az érzelmeibe. Ráadásul szereplők kizárólag krumplit fogyasztottak köretként és pitét ettek desszertnek.
Elég bizarr történet volt.
2012. május 7., hétfő
A gasztroizmusról
Nálunk anyai ágon mindenki nagyon jól főz. Nagymama utolérhetetlen volt, a mama is ott van a spiccen, meg a nagynéném is (bár nála ritkán kosztolunk). És én, ha nem is észrevétlenül, de nagyobb megrázkódtatás nélkül tanultam meg főzni (még ha van is hova fejlődnöm). Így aztán egy ideje értetlenül és gyanakodva néztem ezt az elharapódzó gasztromizériát: minek ekkora felhajtás, amikor főzni mindenki tud?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
