- Marcikám, nagyon szépen beszéltél ma a húgoddal, igazán büszke vagyok rád. Tudom, hogy ez nem könnyű, meg látom, hogy még Cs. és Cs. is, akik egyébként jóban vannak, hogy abriktolják egymást néha...
- Igen...
- És biztos a többieknek sem könnyű. Ott van például B. meg az öccse R...
- Velük ilyen nincs, anya. Náluk nincs ilyen probléma.
- Tényleg? B. nem szokott randán beszélni az öccsével?
- Nem, anya. Ők szóba sem állnak egymással.
Hát, ez nálunk is aktuális téma... mármint a folytonos piszkálódás :((( hogy én hogy unom már!!!
VálaszTörlésÓh, én is unom, de élénken emlékszem, mi mit öltük egymást az öcsémmel. És arra is emlékszem, hogy én nemhogy embernek, de élőlénynek sem igen tekintettem az öcsémet, semmilyen részvét nem mozdult meg bennem, ha például sírt, mert megagyaltam. Így hát a saját gyerekemtől sem várhatnék el joggal effélét - de persze azért elvárok...
VálaszTörlésHa legközelebb nem lesz témám, de nagyon feszít az írhatnék, megírom az "hogyan égettük folyton és hogyan vertük péppé egymást az öcsém és én" című postot :D de attól még amit Á. és V. művelnek, azt unom :D
VálaszTörlésNagyon nehéz dolog látni, hogy az ember gyerekei veszekszenek.Míg kicsik, addig még hagyján, de amikor már nagyok és azt hiszed róluk, hogy tudatos lények és mégis döbbenetes dolgokat vágnak egymás fejéhez, és kis híján ölre mennek, hát ne tudjátok meg milyen érzés...
VálaszTörlésHmm, talán csak anyám kímélése okán nem beszél velem a nővérem egy éve?
Az is a történethez tartozik, hogy tegnap délután Marci extrán kedves volt Borival. Aki egyszer csak odalépett hozzá, és megsimogatta a bátyja haját, és nem vágta fejbe valamilyen kemény és dudoros tárggyal, mint az szokása. "Jé, anya! Megsimogatott! Ilyen se volt még" - lepődött meg Marci. Aztán nagy nehezen megtaláltuk az összefüggést az ő viselkedése és Borié között.
VálaszTörlés:D :D :D
Törlés