2011. december 10., szombat

Asszociáció

Már írtam, hogy a gyerekek betéve fújnak egyes Varró Dániel-verseket (azóta pár limerickkel is bővült a repertoár). Az állatkertben, a jegesmedvénél viszont teljesen másról beszéltünk Marcival.

- Tudod, mi az úszóhártya?
- Igen. Ilyen izé... az ujjak között. 
- Igen, bőrréteg, ami kifeszül, ha széttárja valaki az ujjait, és sokkal jobban tud vele úszni. 
- Tudom, anya, tudom. Mondjak egy jó rímet? 
- Mondjál, Marcikám. 
- Hártya-kártya. 
- Ez tényleg jó rím. 
- És, anya, ha volna olyan kártya, amin versek vannak, tudod, ilyen verskártya, akkor Varró Dániel lenne benne a Joker! 

2011. december 9., péntek

Ami nincs és ami van

Sok mindenem nincs, ami anyu vagy a nagymama háztartásában magától értetődően van. Háztartási könyv. Zsírosbödön. Tortatál. Vasalópokróc. De egyértelmű volt, hogy recepteskönyvem lesz. Valamiért anyu és a nagymama sem vonalas, hanem kockás füzetet használt, a sors kezének kell tekintetem, hogy bár kifejezetten vonalasat kerestem, csak kockásat találtam én is boldogult egyetemista koromban a nagy papírboltban, hát azt vettem sok-sok esztendeje. Gyűjtögettem bele a recepteket, főleg a süteményesek száma gyarapodott, és vigyáztam a füzetre is, legalább kétszer költöztem, de a füzetet lelkiismeretesen elpakoltam, hogy aztán az új konyhámban elővegyem, és süssek belőle tovább mindenfélét, vaníliás kiflit, beiglit és a dagadt Marika csokis-meggyes piskótáját, Enikő kókuszos kockáját, sajttortát és Éva néni linzerét.

De most nincs meg. Keresném, mert itt a karácsonyi sütiszezon, és kellene belőle a kókuszos-narancsos golyó, a moszkauer, a nugátos kifli receptje, és nem találom. Fogalmam sincs, merre jár. Még jó, hogy a nagymama mézesét legalább két másik helyre is kiírtam.

A Mikulásról

Tisztán emlékszem a tavaly december 7-re. Cs. a világ másik felén leste a kolibriket, kedd reggel volt, és 9-re kellett odaérnünk a nevelési tanácsadóba a szokásos heti mozgásfejlesztő foglalkozásra Marcival.

2011. december 8., csütörtök

Munkadélután

Már akkor gyanítottam, nem lesz az igazi az óvodai munkadélután, amikor még az öltőzőből meghallottam, hogy Marci J. néninek bizonygatja, nem fog anya bejönni, mert megyünk úszni. A csoportszobából olyan sűrű levegő áradt, hogy a kés megállt volna benne, de nem volt visszaút, mert Borinak megígértem, hogy kipróbálhatja az ovis játékokat.

2011. december 7., szerda

A tél örömei

Amikor még csak lakásnézőben voltunk, csak lenéző mosollyal nyugtáztam a beépített hűtő szerény méreteit, a babakonyhákat idéző sütő láttán már elfogott az ideges vihogás, a jó hosszú (ám sajnos keskeny) erkélyben viszont azonnal megláttam a ki nem aknázott lehetőségeket. Arra azonban nem gondoltam, hogy 5 fok alatt is milyen jó szolgálatot tesz, mintegy 11 négyzetméterrel megtoldva a fridzsider szűkös méreteit.

2011. december 3., szombat

Illetékes elvtárs

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy azt mondom a gyerekeknek: "Csak azt kérem, ne beszéljünk egyszerre!" Csak álltak értetlenül, én meg fuldokoltam a röhögéstől, amikor leesett, mi szaladt ki a számon. Remélem, a szemem azért nem meregettem közben.

2011. december 2., péntek

Gyanú

December elejével ugrásszerűen megnőtt az úszótanfolyamokra járó gyerekek száma, iszonyú a tömeg az öltözőben, plusz a gondnok jó érzékkel elvitetett egy padot is. A hőmérséklet 30 fok fölötti, a páratartalom a 60%-ot veri, a körülmények alig elviselhetők. Elveimmel ellentétetben, a mihamarabbi szabadulást siettetve öltöztetem a lassan 140 centi magas, ám nem még csak óvodás 6 és fél éves gyermekem. Marci megadóan tűri, egy bágyadt őrgróf pózában, és közben kérdez.

- Anya, az űrhajó milyen gyorsan tud menni?
- Az űrhajó? Húzd azt a nadrágot, kisfiam, belesülök a csizmámba.
- Igen.
- Nem tudom, Marcikám. Add ide a lábad, hadd adjam föl a zoknid. Úgy, ügyes vagy.
- De mégis, anya, mennyivel? Hétszázzal? Nyolcszázzal?

- Nem tudom. Vedd a cipőd. Ugye az űrhajónak szökési sebességgel kell mennie, hogy legyőzze a Föld vonzását, és hogy...
- A Föld vonzása az a gravitáció, anya?
- Igen. Az. Vedd a másik cipőd, ott a pad alatt. Marcikám, te honnan tudsz ilyeneket?
- Hát valaki már mondta. Azt hiszem, te, anya. Azt hiszem, te voltál.