Filiszter lettem magam is

Már jó egy hete tervezek egy bejegyzést a munka frontjáról, mert hogy több mint egy fél éve dolgozom már állami kötelékben, és ez alkalomból vágytam összegezni a tapasztalataimat.

1. A közszférában dolgozni szívás. Ezt fogalmazhatnám máshogy, meg szépeleghetnék, meg írhatnám körül így is meg úgy is, de az igazság sajnos brutális. Tapasztalataim szerint a multi, a kkv és a közszféra között egy lényegi különbség van: a pénz. Ugyanúgy hajtanak (ez nem gond), ugyanúgy túlórázol (ez sem gond, ha tervezhető), elég sok minden ugyanaz. Lényegi különbség, hogy a multinál meg is fizetnek, míg a közszférában a szerény bérezés mellé még bicskanyitogató modor (lásd: csendőrpertu) is társul. Továbbá nem lehet farmernadrágban dolgozni járni. 

2. Jelenlegi munkám szakmailag: nulla. Az elvárásoknak megfelelő, unalmas szövegeket gyártok, amelyeket szerintem az érintetteken kívül nem olvas senki. Önállóan csinálni semmit nem lehet, mindenhez mindenben jóváhagyást meg hozzájárulást kell kérni. Mivel minden piszlicsáré ügyben hosszadalmas köröket kell futni, maga a munka sem produktív: írsz valamit, más szempontok szerint újraíratják, átírod, újabb tények merülnek fel, azokat is beledolgozod, letisztázod, az utóbb beérkezett javaslatokat összegzed. Közben a szöveg visszajön egy másik felettestől, ő is bedob egy-két ötletet, átírod, elküldöd, visszakapod, átfogalmazod. Dolgozol egy pimf íráson két napot, látszatja semmi, és olvasatlanul, észrevétlenül süllyed el a feledés legmélyebb bugyraiba.

Pozitív tény viszont, hogy kínlódás árán is, de valamennyire megtanultam kezelni a honlapot, amely leginkább egy idomtalan gonosz szörnyhöz hasonlítható. Már elveszi a kezemből a kockacukrot, és néha úgy táncol, ahogy én fütyülök neki.

3. Kollégáim: legjobb rész. Régóta nem dolgoztam olyan társaságban, ahol mindenki normális, senki nem fúr senkit, nem sértődget a másikra, és a munkatársaknak van humorérzéke. A. kolléganőmmel kidolgoztunk egy elméletét, miszerint valamely perverz emberkísérletek folynak a díszes homlokzat mögött: normális embereket válogatnak össze, akiket aztán szépen lassan kicsinálnak, hogy helyükre ismét normális embereket vegyenek föl... Az elmúlt 6 hónap alatt 3 munkatárs távozott, és mint a veteránok kiszámolták, ez az időszak nem kirívó, ez az átlagos forgási sebesség. (Az egység 8 tagot számlál.) Az új felettes saját bevallása szerint egy hónap után kezdett kacérkodni a távozás gondolatával. 

Szóval látom a sors szándékát, hogy először volt a jó meló+jó melóhely+jó kollégák+jó pénz, aztán ebből maradt szép lassan a jó meló, de a végén már pénz elfogyott teljesen, úgyhogy nem jutott fizetés sem. Most mondjuk legalább az megjön atombiztosan, annyi, amennyi, de megjön. A meló nem jó, vannak viszont jó kollégák.

Úgy érzem, most, hogy az erős kezdés után már egy jó pár kombinációt kipróbált az Univerzum, jelzem, hogy nagyon tudnám értékelni az első felállást, meg fogom magam becsülni, ígérem.