Lássunk a piacon megfelelô áron zöldborsót. Örüljünk neki. Vegyünk belôle fél kilót. Hazaérkezésünk után egy órával kínunkban ajánljuk fel négyéves gyermekünknek, aki addig semmi pénzért nem volt hajlandó abbahagyni a páros lábbal való ugrándozást, pucoljon borsót. Gyermek beleegyezik, és fejt. És fejt. És fejt. És fejt. Idônként lopva a szájába töm egy marék borsót. Enyhén megdorgálva figyelmeztessük, nem marad a levesbe. Maradjuk komolyak a bûnbánó arc láttán, amely pofazacskói hörcsögmód duzzadnak a betározott borsótól. Idônként a gyermeket dicsérjük meg, és nagyvonalúan mellôzzük a tényt, hogy a pucolt borsó mennyisége nem nô, noha az alapanyag csökken.
Este tegyük fel fôni a másnapra szánt borsólevest. Nyugtázzuk elégedetten: az összes héjas borsó elfogyott. És valamennyi pucolt a levesbe is kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése