Valószínűleg rögzítettem már, hogy nagy hajlandóságom van egy üleppel több lovat megülni, úgyhogy most könyvelési jelleggel rögzítem a lovakat. Ülepem maradt egy (még ha terebélyesedik is).
1. A munkahelyem, az a szép díszes épület a Borbuggyan partján. Amit egyébként februárban nemigen láttam, merthogy lázat mértem, nyűgös gyereket nyugtattam, teát főztem, gyerekorvoshoz/fülészetre jártam, sorban álltam patikában, antibiotikumot adagoltam, füleket melegítettem. Szóval kiad egyet.
2. M. bácsi és a kiállításszövegei. Ezen a héten leadtam mindet, nagyon megkönnyebbültem. (Hasonlóképp megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy azért dobják vissza a szövegeket, mert elfelejtették jelezni, hogy a sok tárgyi adatot felsoroló, száraz stílus helyett - amit nyáron kértek - most könnyed, szellemes, élőbeszédszerű szövegecskéket várnak.) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy lassan öt éve dolgozunk együtt, gyakorlatilag zökkenőmentesen.
3. Első adagot elküldtem, még három hátravan abból a melóból, amit Cs. révén kaptam. Nagyon hasonlít a régi munkámhoz, nagyon szívesen is csinálom. Bárcsak mindig ilyen szövegekkel kellene dolgoznom.
4. Valószínűleg soha nem vettem volna a kezembe sci-fit magamtól, de mivel megolvasnom kell, nincs választásom. Szóval itt állok ennek több mint háromszáz oldalas a sci-fi regénynek az elején, és meglepően érdekes. Szeretek könyveket csinálni.
5. Amikor a kettővel korábbi munkahelyemről felhívtak, bedolgoznék-e alkalomszerűen, persze igent mondtam. Amikor beleolvastam az első szövegekbe, olyan érzésem volt, mint ha a fájós, bütykös lábamra végre puha meleg mamuszt húznék. Mint amikor hosszú szünet után először ugrom bele a medencébe, és visszajönnek a régi, jóleső mozdulatok. Mint amikor az otthonszagú párnába fúrom a fejem. Most éppen leadtam az esedékest, és várom a következőt.
És ha a 2-3-4-5. pontok állandóak lennének, vagy legalább periodikusan visszatérők, az 1-t szíves-örömest kihúznám a listából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése