Anyukám jó pár évvel korábban csináltatott a gyerekeknek ágyneműt. Addig nem is tudtam, milyen jó dolguk van, míg egyszer bele nem feküdtem az ágyukba.
És most nyáron, amikor megkértem anyukámat, hogy adok a régi párnákból tollat, de az ismerősénél dolgoztassa át M. paplanját, mert kinőtte a szabvány méretűt, és a következő szezont nem akarja kilógó lábakkal végigcsinálni - nos, akkor összeszedtem a régi ágyneműnket, hogy nekünk is legyen paplanunk.
Az ismerős őszre hozta csak össze, de lett két pehelypaplanunk.
Én el nem tudom mondani, mennyire szeretem a paplant.
Óvom. Vigyázom. Paskolgatom. Felrázom. Nem lehet senkinek ráfeküdnie, mert rikoltozni kezdek, hogy összetöri nekem a pelyhet.
És ha nincs itthon Cs., akkor mindkét paplannal betakarózom!
Óh, de sajnálom, ha szóltál volna! Pár éve alig tudtam megszabadulni mindenféle, sose használt csodás brokátos pehelypaplanjainktól. Nálunk senki se szerette, túlontúl meleg, fullasztó volt, évtizedek óta gyapjú takarókat rendszeresítettem. Mondanom se kell, nem kellett senkinek se, alig tudtam rátukmálni a használt cuccokkal együtt egy jótékonysági adomány-gyüjtőre.
VálaszTörléstényleg? ezek pamuthuzatúak, nem brokát, de finom, meleg, könnyű, be tudok gombócolni alájuk... szóval továbbra is odavagyok értük.
VálaszTörlés