Mindenki alszik, csak aki haragszik, csak abban dolgozik némi erő

Nagyjából novembertől éreztem úgy, hogy kis fehér alakként csúszom bele a feketeségbe, hogy nem tudok kikecmeregni, hogy nem nagyon sikerül már semmi. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire nem kapok pozitív visszajelzéseket, hiába gyűröm, gyűröm a napokat, amikor egy szülői csapatkarácsonyra való meghívásra azonnal bonbonkészítéssel reagáltam - a bonbongyártáson/kóstoltatáson kívül nem tudok más módszert arra, hogyan tudok azonnal elismerést kicsiholni valakiből.

De a fásultságból végül nem az öröm, nem az elismerés, hanem a harag húzott ki, szóval igazából hálás lehetek E. néninek (matektanárnő). Két olyan húzása is volt, amin rettenetesen megmérgesedtem. Ahogy M. mesélt, kicsit félve, leharapom-e a fejét a rossz hírektől, éreztem, amint átcsorog rajtam az indulat, és múlik el belőlem a bénultság, úgyhogy E. néninek van szerencséje velem kezdeni 2020-at, bár arra nem mernék megesküdni, hogy más szülő nem jelentkezett-e be hozzá az év első fogadóórájára.