Az van, hogy sajnos én egy nyúl vagyok, iszonyúan kerülöm a konfliktust, felszalad a pulzusom, dadogni kezdek, és menekülőre fogom, még ha tudván tudom, hogy igazam is van elvileg. Ez a gyakoribb. Néha az is előfordul, hogy úgy bepöccenek, hogy simán összeverném a másikat mindenféle elvi problémázás nélkül. Ez nagyon ritka, és leginkább akkor fordult elő, ha a gyerekek védelmében kellett fellépnem.
Hétvégén viszont sikerült a saját érdekeim érdekében határozottan kiállnom, ami ritkaság, mert ilyenkor legtöbbször lenyelem a békát. Szombat este épp gazoltam a kertben, rövidnadrágban, strandpapucsban, melltartó nélkül, ahogy kell, amikor a faluvéghez igen kirittyentett nő vonult el az utcán, pórázon vezetve egy spánielt. A kutyaugatásra néztem fel (a szembeszomszéd kuvasza őrjöngött), amikor látom, hogy a spániel takarosan odapiszkít éppen a kertkapunk elé. Ahol ki-be járunk. A fiatalabbik nő felszisszent, amikor látta, mit csinál a kutya, aztán bocsánatkérő mosollyal próbálta elrángatni, de nem tudta, meg ha tudta volna is, akkor is a kerítés előtt maradt volna a kutyaszar. Még kiszóltam neki, hogy nem bánnám, ha felszedné, de amint a spániel ismét járóképes állapotba került, elmentek - gondolom, mert mikor újra felnéztem a virágágyból, már nem voltak sehol.
Kimentem, megnézni a termést, és egy kaukázusi farkasölőnek is becsületére vált volna, ráadásul ízlésesen el is volt rendezve négy-öt darabba. Mindenféle látnoki képesség nélkül belátható volt, hogy a) vagy összeszedem b) nem szedem össze, belelép valaki, akinek a cipőtalpáról én vakarhatom le viszont a cuccot, azaz így is, úgy is nekem kell kezelnem a problémát. Amin viszont úgy felpaprikáztam magam, hogy azonnal kerítettem egy nejlonzacskót meg egy darab papírt, és teljes harci díszben kirongyoltam a kertből.
Tőlünk csak egyfelé lehet menni, meg is találtam a mezőn a nőket, a fiatalabbnak a kezébe nyomtam a zacskót meg a papírt, hogy a papír meg a zacskó hiánya ne legyen akadály. A papírt megvetően visszautasította, de megadóan elindult vissza a halom felé. Nem tudom, ugyanígy jártam volna-e el, ha Fradi-szurkolók pitbullja kakál a kertkapunk elé, de így is büszke voltam magamra.
bátor, bátor, bátor vagy!!!!!! leborulok előtted! azt hiszem, így kell eljárnom F.-fel is (már többször nem bőgtem el magam (utólag a szobámban szoktam, előtte nem - de most utólag sem), képes voltam végig higgadtan érvelni - de az aljassága mindig felszínre tör és mindig kiborít (aljasság: megállapodunk vmiben, aztán fél óra múlva már mintha sosem történt volna meg) - sóval, mivel nem a kutyája piszkít, hanem ő maga, az orrát kell belevernem (tovább nem fokozom - de takarítson maga után)
VálaszTörlésFőnökömmel csak egyszer voltam bátor, amikor tudtam, hogy nem sokáig lesz a főnököm már - de akkor rácsaptam az ajtót, kiabáltam vele, és ilyeneket mondtam neki, hogy "Ötször_megmondtam_már, hogy_NE_nyúlj_a_székemhez!" Egyébként nyúl vagyok, ha tudom, hogy _bármi_ vesztenivalóm van, és csomagolom, pántlikázom az ellenvéleményem.
VálaszTörlés