2015. november 27., péntek

Derekas

Kedden a korcsolyaedzésen azt a feladatot kaptuk, hogy egy-egy bóját a belső lábat előre tartva kerüljünk meg (testsúly is azon van), és közben érintsük meg a bóját. Nagyon ügyetlen voltam, meg a többieknek sem ment - úgy mozogtunk, mint megannyi aggastyán, darabosan, mereven, az edzőnk, A. bácsi meg, aki legalább hetvenéves ősz üstökű úr, ide-oda cikázott köztünk egy balerina könnyedségével.
A derekam viszont megfázott vagy meghúzódott vagy mindkettő, mert három napja én mozgok úgy, mint egy Isonzót megjárt veterán. Ennyit az életkorokról. Sose fogok megtanulni koszorúzni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése