2015. június 15., hétfő

évtized

Tíz éve ilyenkor? Már szuszogott a kiskocsiban, én meg feküdtem kiterítve, beinfúziózva, félálomban talán. Nem mozoghattam, nem emelhettem fel a fejemet sem, de talán már múlt az érzéstelenítés, és kezdett fájni odalent a seb.
Persze késett, mint ahogy késik azóta is, mert a céldátum június 10. volt, aztán kiderült, hogy segítség nélkül nem megy, mert akkora - ez is megmaradt, az akkoraság meg a segítsennekemvalaki, meg a mindentazutolsópillanatrahagyok attitűd is. Tíz éve ez a nap szerdára esett, borzasztó meleg volt, és maradt még legalább egy hétig. Előtte jó volt az eperszezon, főztem be epret, és ettem sok cseresznyét - aztán egy évig rá se nézhettem, ahogy semmi puffasztóra.
Focis születésnapot kért, a tizenkét gyerek közül, akit lekentem naptejjel a bérelt focipályán, hármat újszülött kora óta ismerek (tekintetük ugyanolyan maradt), másik két fiút is vagy hét éve. Ültünk hárman a padon, a három fiú két anyukája, meg én, hárman a baromfiudvarból, a fiúk rúgták a bőrt a pályán, kivörösödve cseleztek, reklamáltak, szájaltak, lőttek és védtek, sokukon stoplis cipő, focimez, nagy lovak már mind, Borbála szőkén, kék ruhában nézte őket az apjával - vajon el tudtam volna képzelni ezt tíz éve?

5 megjegyzés:

  1. Persze, hogy nem.

    Sok további boldogat, szépet, sikereset és békéset kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Isten éltesse az ünnepeltet, meg apját anyját!
    Sűrű, eseménydús, gyors évtized volt ez. Aztán kicsit lassul majd az idő, de egyszercsak megint azt veszed észre, hogy száguld.
    Próbálj még egy 15 évvel későbbi napot is elképzelni...
    bluemoon

    VálaszTörlés
  3. Isten éltesse Marcit nagyon sokáig boldogságban - veletek együtt :)

    (azt nagyon klassz nézni, hogy a tök különböző egykorú gyerekek hogy nőnek fel! és csak kapkodom a fejem, hogy milyen gyorsan!)

    VálaszTörlés
  4. Libabőr on, klassz volt a buli :)

    VálaszTörlés