Adott egy - minek is nevezzem? - fél háztömbnyi utcaszakasz. Az úttest mellett húzódik, de nem járda, mert nincs lekövezve, lebetonozva. Autók nem parkolhatnak ide, mert jön a bírság, a területre "parkosított szakasz"-ként hivatkozik a határozat (vagy mi). Hepehupás, tele van üvegcseréppel, itt-ott megjelent rajta valamilyen pionír növény, de más nem, a fák gyökerei ki-kilátszanak a földből. Gyalogos forgalomra alkalmatlan. Senkiföldje.
Egy nap elkordonozzák. Aztán megjelenik egy csomó ember, és munkához lát. Hoznak szépen csiszolt felkar vastagságú egyméteres karókat, több napig tart, míg valami cölöpverővel leverik. Leterítenek világossárga murvát. Szépen fehérlik.
Aztán egy-két héttel később megint megjelennek ugyanazok az emberek, és kihúzkodják a karókat.
Most így áll vagy egy hete. Senkiföldje: autók nem parkolnak rá, a gyalogosok nem szoktak ide. Három napja végigmentünk rajta Borival - ő sem akart, mert anya, ez elzárt terület, és megbüntet a rendőr. De addig unszoltam, hogy már nincs kordon, és menjünk, míg csak meggyőztem.
A murva közepén óriási szardarab sötétlett.
Bori szerint valaki odakakált. Nem értettem vele egyet, a helyet túl feltűnőnek ítéltem efféle tevékenységhez. Akkor macska volt talán, vélte Bori. Ahhoz túl nagy, érveltem. Egyelőre a kutyában maradtunk.
Reggelente azóta tűnődünk rajta egy kicsit. Szép világos sáv, közepén barna halommal.
Én is megcsodáltam tegnap a művet... mutattam volna néhány kátyút, amit helyette betömködhettek volna, annak több értelme lett volna. Kíváncsi vagyok a július 1-től induló parkolásos mizériára is, pár nappal az indulás előtt még egyetlen automatát szereltek fel, pedig már egy halom hivatalos doksit bekértek tőlem...
VálaszTörlés