Adott egy - minek is nevezzem? - fél háztömbnyi utcaszakasz. Az úttest mellett húzódik, de nem járda, mert nincs lekövezve, lebetonozva. Autók nem parkolhatnak ide, mert jön a bírság, a területre "parkosított szakasz"-ként hivatkozik a határozat (vagy mi). Hepehupás, tele van üvegcseréppel, itt-ott megjelent rajta valamilyen pionír növény, de más nem, a fák gyökerei ki-kilátszanak a földből. Gyalogos forgalomra alkalmatlan. Senkiföldje.
Egy nap elkordonozzák. Aztán megjelenik egy csomó ember, és munkához lát. Hoznak szépen csiszolt felkar vastagságú egyméteres karókat, több napig tart, míg valami cölöpverővel leverik. Leterítenek világossárga murvát. Szépen fehérlik.
Aztán egy-két héttel később megint megjelennek ugyanazok az emberek, és kihúzkodják a karókat.
Most így áll vagy egy hete. Senkiföldje: autók nem parkolnak rá, a gyalogosok nem szoktak ide. Három napja végigmentünk rajta Borival - ő sem akart, mert anya, ez elzárt terület, és megbüntet a rendőr. De addig unszoltam, hogy már nincs kordon, és menjünk, míg csak meggyőztem.
A murva közepén óriási szardarab sötétlett.
Bori szerint valaki odakakált. Nem értettem vele egyet, a helyet túl feltűnőnek ítéltem efféle tevékenységhez. Akkor macska volt talán, vélte Bori. Ahhoz túl nagy, érveltem. Egyelőre a kutyában maradtunk.
Reggelente azóta tűnődünk rajta egy kicsit. Szép világos sáv, közepén barna halommal.
2015. június 26., péntek
2015. június 25., csütörtök
2015. június 17., szerda
Nem vagyok meglepve
- Anya, de kár, hogy nincsc két szánk! Elmondjam, miért?
- Miért, Borcsi?
- Mert akkor akkor is tudnánk beszélni, amikor eszünk! Nem kéne sose abbahagyni!
- Miért, Borcsi?
- Mert akkor akkor is tudnánk beszélni, amikor eszünk! Nem kéne sose abbahagyni!
2015. június 15., hétfő
évtized
Tíz éve ilyenkor? Már szuszogott a kiskocsiban, én meg feküdtem kiterítve, beinfúziózva, félálomban talán. Nem mozoghattam, nem emelhettem fel a fejemet sem, de talán már múlt az érzéstelenítés, és kezdett fájni odalent a seb.
Persze késett, mint ahogy késik azóta is, mert a céldátum június 10. volt, aztán kiderült, hogy segítség nélkül nem megy, mert akkora - ez is megmaradt, az akkoraság meg a segítsennekemvalaki, meg a mindentazutolsópillanatrahagyok attitűd is. Tíz éve ez a nap szerdára esett, borzasztó meleg volt, és maradt még legalább egy hétig. Előtte jó volt az eperszezon, főztem be epret, és ettem sok cseresznyét - aztán egy évig rá se nézhettem, ahogy semmi puffasztóra.
Focis születésnapot kért, a tizenkét gyerek közül, akit lekentem naptejjel a bérelt focipályán, hármat újszülött kora óta ismerek (tekintetük ugyanolyan maradt), másik két fiút is vagy hét éve. Ültünk hárman a padon, a három fiú két anyukája, meg én, hárman a baromfiudvarból, a fiúk rúgták a bőrt a pályán, kivörösödve cseleztek, reklamáltak, szájaltak, lőttek és védtek, sokukon stoplis cipő, focimez, nagy lovak már mind, Borbála szőkén, kék ruhában nézte őket az apjával - vajon el tudtam volna képzelni ezt tíz éve?
Persze késett, mint ahogy késik azóta is, mert a céldátum június 10. volt, aztán kiderült, hogy segítség nélkül nem megy, mert akkora - ez is megmaradt, az akkoraság meg a segítsennekemvalaki, meg a mindentazutolsópillanatrahagyok attitűd is. Tíz éve ez a nap szerdára esett, borzasztó meleg volt, és maradt még legalább egy hétig. Előtte jó volt az eperszezon, főztem be epret, és ettem sok cseresznyét - aztán egy évig rá se nézhettem, ahogy semmi puffasztóra.
Focis születésnapot kért, a tizenkét gyerek közül, akit lekentem naptejjel a bérelt focipályán, hármat újszülött kora óta ismerek (tekintetük ugyanolyan maradt), másik két fiút is vagy hét éve. Ültünk hárman a padon, a három fiú két anyukája, meg én, hárman a baromfiudvarból, a fiúk rúgták a bőrt a pályán, kivörösödve cseleztek, reklamáltak, szájaltak, lőttek és védtek, sokukon stoplis cipő, focimez, nagy lovak már mind, Borbála szőkén, kék ruhában nézte őket az apjával - vajon el tudtam volna képzelni ezt tíz éve?
2015. június 10., szerda
A la recherche II.
Ugyanaz a szag fogad.
Ugyanazok a szekrények.
Már felérem a felsőket is
Ugyanaz a padló néz rám a sok fehér korongszemével.
Ugyanaz az üvegmozaik a falakon.
Kicsit megfakult a színe, de még szúr, bár már kevésbé, mint harminchat-hét éve. Akkor végig sem tudtam menni rajta; csak úgy kapkodtam a négy-öt éves puha talpam. Most már kicsit kurtább, néhol lyukas, de még ugyanaz a szőnyeg.
Már csempés a medence, vízforgatós. Nem zubog a víz a kovácsoltvas nyíláson befelé. Nem hámlik a medence fala.
És a víz. Az etalon, a viszonyítási alap, ami ennél hidegebb, az hideg. Ami ennél melegebb, az meleg. Ez az alap, a viszonyítási pont, az origó. Belecsusszanok, négy-ötéves vagyok megint, a sarokban farkasszemet nézek a víz alatt a papával. Tempózom a víz alatt, suhanok előre, sellő vagyok, a tagjaim rátalálnak a régi mozdulatokra, siklok a felszín alatt. Már nem fázom, látom a magam előtt kinyújtott ujjaimat, aztán felrúgom magam a felszínre, a brüggölőben visonganak a gyerekek, az úszómester szundikál, öregurak napoznak, orromban a vízszag, az uszodaszag. Egybecsúszom magammal, jól vagyok, otthon vagyok. vízben vagyok.
Ugyanazok a szekrények.
Már felérem a felsőket is
Ugyanaz a padló néz rám a sok fehér korongszemével.
Ugyanaz az üvegmozaik a falakon.
Kicsit megfakult a színe, de még szúr, bár már kevésbé, mint harminchat-hét éve. Akkor végig sem tudtam menni rajta; csak úgy kapkodtam a négy-öt éves puha talpam. Most már kicsit kurtább, néhol lyukas, de még ugyanaz a szőnyeg.
Már csempés a medence, vízforgatós. Nem zubog a víz a kovácsoltvas nyíláson befelé. Nem hámlik a medence fala.
És a víz. Az etalon, a viszonyítási alap, ami ennél hidegebb, az hideg. Ami ennél melegebb, az meleg. Ez az alap, a viszonyítási pont, az origó. Belecsusszanok, négy-ötéves vagyok megint, a sarokban farkasszemet nézek a víz alatt a papával. Tempózom a víz alatt, suhanok előre, sellő vagyok, a tagjaim rátalálnak a régi mozdulatokra, siklok a felszín alatt. Már nem fázom, látom a magam előtt kinyújtott ujjaimat, aztán felrúgom magam a felszínre, a brüggölőben visonganak a gyerekek, az úszómester szundikál, öregurak napoznak, orromban a vízszag, az uszodaszag. Egybecsúszom magammal, jól vagyok, otthon vagyok. vízben vagyok.
2015. június 9., kedd
történelmi lecke anyáknak
Emlékszünk, mivel alapozták meg a mai bankárklánok vagyonukat? A nemes adott nekik egy kapal pénzt, elindult Jeruzsálembe lovagkodni, a Szentföldön meg a bizonylat ellenében a bankàr társa odaadta az aranyat. Mikor? A keresztes háborúk idején. A legsötétebb középkorban.
Már évekkel ezelôtt itthon besétálhattam bármelyik bankba, befizethettem a pénzt, és másnap megjelent a számlán. Külföldre is odaért pár nap alatt. Azt hiszem, ma már a bankközi utalások is megvannak egy nap alatt. A bank, amelyiket szabadon választunk, amely jobb esetben kamatot fizet a pénz után.
Teljesen kézenfekvô, hogy az önkormányzat, amelyet adó formájában igen szép összeggel támogatunk, képtelen megugorni ezt a magas mércét. A világon távirányítással vezérelnek idegen égitesten mûködô ûrszondákat, de az megoldhatalan, hogy egy hleyen fizessem be a gyerekek ebédjét, pedig ugyanazon önkormányzaton keresztül ugyanannak a cégnek fizetünk. Három különbözô helyre mehetek (ovi, ügyeletes ovi, iskola), három különbözô napon, ha összekeverem, felhív az òvodatitkár és letol. Az iskolai ebédbefizetést lekésem, mert egy óràval hamarabb èr véget, mint az év többi hónapjàn, holnap gazsulálhatok az iskolatitkárnak is, hogy a hátralévô egy hónap alatt oldjuk már meg valahogy, legyen ebedje Marcinak júliusban.
Csütörtökön egyszerre lesz iskolai rendezvény és ovis ballagás. Marcinak pénteken forditott napja volt, tehat 3 és 8 óra között kellett benn lennie az iskolában, most pénteken ismét ilyen lesz. Borinak cserébe egyáltalán nincs ovi pènteken, Marcinak pedig szerdán. Hogy a kettot osszhangolhatna a ket onkormanyzati intezmény? Csacskaság.
De a lènyeg, hogy a szulo csak vigye a palantat, adakozzon, vegezzen tarsadalmi munkat, tegye rendbe az udvart, jarjon csaladi napra, hordja a gyumolcsot. Egyebkent meg oruljon, hogy luk van az ulepen, és ne sápítozzon, hogy neki neha dolgoznia kene.
Már évekkel ezelôtt itthon besétálhattam bármelyik bankba, befizethettem a pénzt, és másnap megjelent a számlán. Külföldre is odaért pár nap alatt. Azt hiszem, ma már a bankközi utalások is megvannak egy nap alatt. A bank, amelyiket szabadon választunk, amely jobb esetben kamatot fizet a pénz után.
Teljesen kézenfekvô, hogy az önkormányzat, amelyet adó formájában igen szép összeggel támogatunk, képtelen megugorni ezt a magas mércét. A világon távirányítással vezérelnek idegen égitesten mûködô ûrszondákat, de az megoldhatalan, hogy egy hleyen fizessem be a gyerekek ebédjét, pedig ugyanazon önkormányzaton keresztül ugyanannak a cégnek fizetünk. Három különbözô helyre mehetek (ovi, ügyeletes ovi, iskola), három különbözô napon, ha összekeverem, felhív az òvodatitkár és letol. Az iskolai ebédbefizetést lekésem, mert egy óràval hamarabb èr véget, mint az év többi hónapjàn, holnap gazsulálhatok az iskolatitkárnak is, hogy a hátralévô egy hónap alatt oldjuk már meg valahogy, legyen ebedje Marcinak júliusban.
Csütörtökön egyszerre lesz iskolai rendezvény és ovis ballagás. Marcinak pénteken forditott napja volt, tehat 3 és 8 óra között kellett benn lennie az iskolában, most pénteken ismét ilyen lesz. Borinak cserébe egyáltalán nincs ovi pènteken, Marcinak pedig szerdán. Hogy a kettot osszhangolhatna a ket onkormanyzati intezmény? Csacskaság.
De a lènyeg, hogy a szulo csak vigye a palantat, adakozzon, vegezzen tarsadalmi munkat, tegye rendbe az udvart, jarjon csaladi napra, hordja a gyumolcsot. Egyebkent meg oruljon, hogy luk van az ulepen, és ne sápítozzon, hogy neki neha dolgoznia kene.
2015. június 2., kedd
ki melyik állattal érez rokonságot
Èn: Màr megint fent volt a Marci hajnalok hajnalàn...
Bori: Miért?
Én: Hát mert felébredt. Magától. Ô korán fekszik, korán kel. Mint a pacsirta. Te viszont, meg èn is, késôn fekszel, késôn kelsz.
Bori: Mert mi baglyok vagyunk! Mindketten! Apa meg... apa macska! Elmondjam, miért? Mert ô alszik napközben is, mint a cicák!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)