Bonbonoda

Erre futotta most. 

Az összes megajándékozott örült :)

A végtelenben sem

Hiába vagyok, azaz immár vagyunk (valamennyien) szabadságon, ügyeletet kell tartanunk (igen, mint a mentőtiszteknek, tűzoltóknak, frontsebészeknek). Ezen apropóból rápillantottam a hivatali levelezésemre.

A mókus télen

A mókus friss, energikus, szimte megittasult a reá szakadt két nap szabadságtól (amelynek második napján az óvoda is szünnapot tart, halleluja). Elhatározza hát - mókus, nem az óvoda -, hogy leszedi és kimossa a függönyt, és kipakolja, kitakarítja a rejtett zugokat, félreeső polcokat. Nagy elhatározással rugaszkodik a feladatnak. És félóra múlva báván áll a félreeső polcról előkerült, két évvel ezelőtt eldugott karácsonyi ajándékokkal a kezében: egy szövőkerettel és egy meseregénnyel.

Meglepődtem

- Anya, mesélsz nekem a vércsoportokról?

Just for the record

Tegnapelőtt befejeztük A Gyűrű szövetségét. Eddig kb 600 oldalon vagyunk túl. És értik, ogják, szeretik. Bori is.

A hiúság vására

Mély önvizsgálatot tartottam, és be kellett ismernem, hogy attól, hogy nem szeretek öltözködni, nem sminkelek, jó, ha hébe-hóba eljutok fodrászhoz meg kozmetikushoz, szóval mindettől eltekintve igenis hiú vagyok. Hiúságom egyik tárgya pedig az óvodai vásárra beadandó cucc.

Az óvodai vásárt minden évben meghirdetik, és minden évben olyan a kínálat, mintha fakezű elsősök technikaóráin született munkadarabokból sorsolták volna ki a legsikerültebbeket. Ezért nem szívesen veszek semmit, inkább adok be én is valami eladandót, és úgy látszik, megütöm a fakezű ötödikesek szintjét, mert az én dolgaim mindig elég kapósak. Először még örültem neki, aztán próbáltam elébe menni a vásárlói igényeknek. Hogy az enyémet mindig megvegyék. És meg is veszik már, ha nem így lenne, összetörne a lelkem nyugalma.

Idén drága a méz, úgyhogy nem sütöttem mézeskalácsot, hanem cake-popokat csináltunk a gyerekekkel, kétfélét, gesztenyéset és kókuszosat. Én összeállítottam, Bori megggömbölyítette, én kimártottam, Marcival megszórták szórócukorral. És a sok kis gyerek mind megette, mert a karácsonyi vásár másnapján bizony nem árválkodott ott a mi portékáinkból egyetlenegy se.

A megértés bajnoka vagyok (persze nem)

Megértem, hogy ma kell sajtónyilvános eseményt rendezni - igaz, hogy a kutya se kíváncsi rá, mert mindenki konzerv anyagokat ír a két ünnep közötti időszakra vagy előrehozott lapzártája van stb.
Megértem, hogy emiatt nem mehettem ezen a héten szabadságra, noha még így is ragad benn az éves keretből.
Megértem, hogy a villamossíneket csak a pesti oldalon sikerült kicserélni. De attól még utálom, hogy a lelkem kirázza a busz, és folyton tömeg van, és mindíg beragad a busz a hídon a dugóba.
Megértem, hogy az óvoda nevelés nélküli munkanapot tart pénteken. Elvégre az óvónők is szeretnének felkészülni a karácsonyra. Sajnos én is.

Mindenesetre remélem, hogy a munkahelyi hivatals karácsonyi ünnepségről sikerül meglépnem. A tavalyitól még most is kilel a hideg,  ha rágondolok.

Hajmeresztő belegondolni, mit közvetítek zsenge gyermekeim felé

- Anya, egy lány is lehet főnök?
- Persze, Borikám. Ööö... az én főnököm is egy lány. Illetve néni.
- Anya, Boros János* néni?
- Nem, cicukám, ő nem néni. Van más főnököm is, ő néni. Például Hilda*, akiről sokat meséltem régebben, ő a főnököm volt. Ès ő is néni, méghozzá nagyon kedves néni.
- Ha Hilda kedves néni, akkor ő nem gondolta, hogy csupa csúnyákat írtok?
- Nem, Borikám, azt hiszem, ő nem gondolta.

* A neveket a saját jól felfogott érdekemben megváltoztattam.

Relatív

A mellettünk lévő lakásban furcsa figurák laktak, néha a kezükhöz tapadt ez-az, aztán feltűnés nélkül távoztak. Utánuk évekig üresen állt a lakás, tavasszal jött a hír, hogy megvette valaki, állítólag rokonszenves ember. Őt magát még nem láttam, de hónapok óta folyamatosan vésnek, fúrnak, faragnak a szomszédban, döng a fal és zeng a ház.