A lovagiasság szabályai szerint

Tegnap úgy találtam rá Borbálára az ovi udvarán, mintha egy kiskocsmából szalajtották volna valahol a faluvégen: a lábán gumicsizma (oké, reggel a zuhogó esőben még én adtam rá), orra borvirágos, mint egy túl jó kedvű Mikulásé.

Esti mese

A régi tévémaci a paprikajancsival szerencsére visszatért, nem az a szegény párizsiarcú medve kapcsolja be a számítógépet.

Valós párbeszéd

Elhangzott szombaton, egy somogyi faluban tartott szüreti mulatságon, egy anya és kisiskolás lánya között.


Anya: Szia! Hát te kivel vagy?
Lány: Papával.
Anya: És itt van a papa? Nem látom.
Lány: Elment.
Anya: Hol van most?
Lány (heves vállrángatások közepette): Kocsmában.

Beetetés

Volt ez a csokifesztivál a Várban, és már tudtam, hogy lesz, de nem akartam menni valamiért, pedig szeretem a csokit, a gömbölyût meg a laposat meg a mindenfélét, és tényleg jól tettem, hogy tervbe se vettem az egészet, mert ott ütött volna meg a guta, amikor kiderül, hogy csak kétezer jó magyar forintért engednek be a rendezvényre, ahol mit is csinálhatok? hát vásárolhatok ugyebár, illetve elôadásokat hallgathatok, de sajnos simán feltételezem, hogy inkább valami marketingcélú szövegek azok, ami nem baj, de csak azért fizetni, hogy promóciós szövegeket hallgassak, illetve vásárolhassak (olyan cégektôl, amelyekrôl valószínûleg szintén komoly helypénzt gomboltak le) - hát komolyan, normális dolog ez?

Majdnem öt és fél év

Majdnem öt és fél éve csinálom ezt, amit, és most már teljesen bizonyos, hogy az a kapálódzás, amit 2009 végén még jóindulatúan az úszni tanuló csapkodásának vélhetett a külső szemlélő, az a fuldoklás kezdete volt, vagy a haláltáncé, és ha már vége, és el kell múlnia, hát múljon el, de ne így, ne ilyen alattomosan, alamuszin, a másikat hülyére vevősen, legyen vége méltósággal, hogy fájjon a szívünk érte, fájjon mindazért a munkáért, amit beletettünk, és úgy tűnik, hogy részemről hiába tettem bele, fájjon, hogy az, amit előállítottunk, szép volt és szerintem jó és értékes, és szerették a gyerekek, legyen vége ennek az egésznek becsülettel, emelt fővel és egyenes gerinccel, ne ravaszkodva, másikat átverve, hogy ne undorodva gondoljak erre az egészre, ami öt és fél éven keresztül minden munkanapomat meghatározta.

Szociális érzékenység

Igazán nem indultam nagy elvárásokkal a kiscsoport első szülői értekezletének, de legborúlátóbb elképzeléseimet is alulmúlta, amikor a csoportpénzről folytatott, szolid hangvételű vita során az egyik apuka indítványozta, hogy "tegye fel a kezét, aki szociálisan rászoruló"!

A sertéstartás perspektíváiról

Most olvasom, hogy egy német közgazdász már százötven évvel ezelôtt fennakadt azon, hogy "aki disznót nevel, az a társadalom termelő tagja, aki embereket, az pedig nem". Azóta volt két világháború, megjárta az ember a Holdat, és történt ez-az a világban, de bizonyos szempontból ma is több perspektívával kecsegtet malacot ganajozni, mint popsit törölni, mondókázni vagy altatódalokat énekelni, leckét kikérdezni, szakadt nadrágot megfoltozni, copfot fonni, reggelit készíteni, uzsonnát csomagolni, reggel kakaót fôzni, jelet a ruhadarabokba berajzolni - tovább is van, mondjam még?

Variációk egy témára

- Anya, gyere, anya! Anya, cicaanya, gyere, anyacica, cicc, cicc, cicc!

Szókincs

Még évekkel ezelőtt, Bori meg sem született, ültünk az orvosi rendelőben Marcival, és diskuráltunk, leginkább azt hiszem, a falat díszítő, korukból kiindulva muzeális értékű kerámiaállatokról. Szemben ült egy anyuka a hasonló korú (talán hároméves?) kisfiával, egy darabig csak hallgatott minket, aztán megjegyezte, hogy milyen szépen beszél Marci, és megkérdezte, mikor kezdett beszélni. Mondtam, hogy úgy másfél évesen, és kis sóhajjal (amiből azért kiérződött a büszkeség) hozzáfűztem, hogy azóta se hagyta abba. 

Hajbaj

B-vel, akihez nyiratkozni járok (rendszeresen, de nem olyan gyakran, hogy nyugodt szívvel alkalmazhatnám rá a 'fodrászom' titulust) alapvetôen másképp értelmezzük a kicsit tépett fazont. Ennek következtében a hajam két napja egyszerre jeleníti meg egy vedlô pocok, egy borzas verébfióka és a viccben szereplô Madárfejû Lajcsika frizurájának jellegzetességeit. Még nem tudtam megszokni a tükörben feltûnô látványt.

Házi feladat szülőknek

Látom már, hogy az iskola bőséges témaforrásnak fog bizonyulni.

Végül is logikus

- Anya, mi az a vértanú?
- A vértanú, kisfiam... várj egy kicsit, megmagyarázom...
- Az a vértanú, anya, aki látja az ölést?

És ez még csak szeptember első hete

Késésben rohanok az egyik gyerekért az iskolába, a másik még az oviban dekkol, a terv pedig az, hogy mindkettőt félórán belül felveszem, és átadom - a késésre erősen hajlamos - anyukámnak, hogy pontosan visszaérjek az iskolába a szülői értekezletre; ebben a szituációban teljesen adekvát, hogy egy megkergült gramofon a fejemben végtelenítve játssza hogy I'm falling to pieces, I'm falling to pieces.... 

Történet három tyúkocskáról és három kiskakasról

Volt egyszer három tyúkocska. Úgy esett, hogy ez a három tyúkocska egyszerre tojt egy-egy tojást, és a három tojásból kikelt három pihés kiskakas.

Ahogy a kakasok nőttek, növögettek, a tyúkok sokszor kapirgáltak együtt, csipegették a tyúkhúrt, a gilisztát meg ami adódott, kotkodácsoltak, a kakaskák meg ott sertepertéltek körülöttük. Aztán az egyik tyúkocska a másik kettő közelében telepedett le, és a három kiskakast is közös baromfiudvarba íratták. Jártak is a kakaskák szorgalmasan. S ahogy szálltak az évek, úgy lett a három kis sárga csibéből három különböző kiskakas: az egyik ügyesen szaladt a csirkefociban, a másik tiszta hangon csipogott, a harmadik meg folyton törte valamin a fejét.

Így hát amikor a tyúkok újabb, tágasabb baromfiudvart kerestek a kiskakasoknak, mindhárom másikat választott. Szétszélednek a kiskakasok, és a tyúkocskák is ritkábban kapirgálnak ezután együtt, kevesebb lesz a közös tyúkhúr, a közös  kotkodácsolás, a közös kukoricaszemezgetés. Hiányozni fog.  

Vettünk

írás- és matekfüzeteket
könyvbekötőket
tankönyveket
iskolatáskát (még februárban, mert akciós volt)
füzetcimkéket
tolltartót
grafitceruzákat (színes volt itthon elég)
kisollót, kettőt, egyik a tolltartóba, másik a technikadobozba
stift ragasztót (legkisebbet)
kis vonalzót
még kisebb vonalzót, mert a kis vonalzó nem fért be a tolltartóba
radírt
rajzlapokat
ecsetkészletet
festéket
zsírkrétát
fehér inget
ünneplő nadrágot
ünneplő cipőt
kis tükröt
tornanadrágokat, kettőt a heti öt tornaóra tiszteletére, de még egy hónapig tuti nincs tornaóra a gipsz miatt
fehér pólókat, lásd fönt
tornacipőt
íróasztalt
széket
öt csomag írólapot

csak a hat gyufásdobozt, amiből kis fiókos szekretert kell csinálni, csak azt nem vettem még, valószínűleg mert nem tudom elcsitítani lelkem mélyén a hangos vihogást hónapok óta.

Hazajövés

Öltözzetek, itt a gatyád, vegyed már le, miért mezítláb, jajkisfiam.
Hol a bugyid, úgy fordítva, lila zoknit, miért nem jó, édeslányom.
Hozd a táskát, ne a kicsit, nem fér bele, azt a szürkét, az elég lesz.
Rakd össze mind, igen azt is, meg a többit, egy kupacba.
Ott a kártya, ne maradjon, igen, hozzad, az is kell majd.
Ne húzzad a macska farkát, mert majd megkap, hagyd már békén.
Szétesik így, nem megmondtam, nem megy gipsszel, várj, segítek.
Ne szedd szét, most raktuk össze, ne mezítláb, hol a cipőd.
Itt van tessék, ezt kerested, tedd oda a kupac mellé.
Honnan tudjam, nem megmondtam, ne hányjad szét, hát most mi lesz.
Ott van nézd csak, az ágy alatt, nyúlj be érte, itt a seprű.
Nyomd le kicsit a tetejét, jól van, gyorsan bepattintom.
Nem tudjuk azt hazavinni, így is tele már a kocsi.
Ne abajgasd azt a macskát, jól van az ott, inkább segíts.
Fogd meg ezt és vidd ki, tedd le majd beteszem, megvan minden.
Menjetek el még pisilni, aztán én is, indulhatunk.
Szálljatok be a kocsiba, hol a macska, be ne zárjuk.

Jó volt-e itt, bizony jó volt, elment a nyár, itt van az ősz.