Ülünk Borival és ebédelünk. Szikrázóan süt odakinn a nap, úgy fordítom a székét, hogy rálásson a madáretetőre.
- Nézd, anya! Ott a cinke!
- Ott van, Borikám.
- Eljepült.
- Igen, ment a dolgára.
- Mit mond a cinke, anya? Azt mondja, hogy káj-káj?
- Nem, azt a varjú mondja. A cinke valami olyasmit mond, hogy kiscipő, kiscipő.
- Miéjt mondja azt?
- Mert nincs neki cipője. És fázik a lába a hóban.
- Majd én odaadom neki a cipőm, anya! A tojnacipőm! És akkoj lesz neki cipője, és nem fázik majd a lába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése