Arról, hogy az álmok valóra válhatnak

Még talán meg sem született Bori, amikor a mama ábrándozva elmesélte, hogy néha elképzeli, amint az unokája rohan felé, boldogan kiabálva, hogy nagymama, nagymama. Ami mindenképp merész fantáziára vallott, lévén, hogy Marcinál a túláradó öröm legnagyobb kifejezése egy elfordulva megeresztett szégyellős félmosoly.

- Túl sok hollywoodi filmet nézel, mama - hűtöttem le, mire kis félmosollyal megvonta a vállát. 

Ez a párbeszéd jut eszembe minden délután, amikor Bori, amikor meglát a bölcsiben a csoportszoba ajtajában, lecsapja, ami éppen a kezében van, és boldogan kiabálva rohan ki hozzám, hogy anya, anya.