A lányokról

Igazságtalan egyébként, hogy a lányokról még nem írtam semmit.

Nyavalygós

azaz szubjektív és elfogult beszámoló egy munkás hónapról. 

Kafka él, Kafka élni fog!

Megkörnyékeztem tegnap telefonon Á. nénit, nem lehetne-e Boriból hamarosan óvodást csinálni. Hároméves, atombiztosan szobatiszta, gyönyörűen és választékosan beszél, és Marci, akivel ideiglenesen egy csoportba járnának, sem emelt kifogást a dolog ellen. Ma újra beszéltem Á. nénivel, aki azzal kezdte, nyugodjak meg. Pedig teljesen nyugodt voltam. Akkor még.

A békaemberekről

Arra már régóta rádöbbentem, hogy a családtagjaimon kívül két pontosan körülhatárolható csoporttal élek - még ha igen ritkán is - társasági életet. Közös halmaz nincs.

Akkor még egy kicsit benn tartjuk

Egész héten azon voltam, csak jöjjön el a hétvége, csak legyen vége ennek a hétnek már. Mert szinte vallásos áhítattal tisztelem a határidőket, nálam, kérem, a határidő szent és sérthetetlen, és nincs, ami jobban munkára sarkallna, mint egy jó kis szoros határidő. És tudtam, hogy péntekre el kell készülnöm ezzel a munkával, és be kell fejeznem azt is, és még abban is bíztam, hogy Marci, aki szegény szénné unta magát a héten idehaza azoktól a váratlan pillanatoktól eltekintve, amikor minden előzmény nélkül rátört a hasmenés, kilábal ebből a kórságból. És akkor lesz hétvége, gondoltam én, és kifújhatjuk magunkat, mindenki egészséges, és határidő sincs, élhetünk boldogan.

Mi ropog?

Mármint a talpunk alatt a konyhakövön? Nem a játszótérről a cipőben, zokniban felhordott homok - még. Nem a megszáradt, apróra töredezett tűlevél - már. Momentán, mivel Marci elkapott valami gyomorvírust, és háztartási kekszen él - miniatűr kekszmorzsák roppannak ütemesen a papucsom talpa alatt minden lépésnél.

Miért? Miért???

A két intézmény, ahová kisded gyermekeim járnak, nagyjából 300 méterre esik egymástól. Nemrégiben mindkettőben kiírták nyári a zárva tartást.

Arról, hogy az álmok valóra válhatnak

Még talán meg sem született Bori, amikor a mama ábrándozva elmesélte, hogy néha elképzeli, amint az unokája rohan felé, boldogan kiabálva, hogy nagymama, nagymama. Ami mindenképp merész fantáziára vallott, lévén, hogy Marcinál a túláradó öröm legnagyobb kifejezése egy elfordulva megeresztett szégyellős félmosoly.

A pohár félig

- Baba? Pici baba van a pocakodban? - kérdezte csillogó szemmel Cs., vendéglátónk kisebbik lánya szilveszter estén, kezét köldökmagasságban a hasamra téve,  miután végigmustrált tetőtől talpig, aztán még egyszer deréktájt.

Csupa kínzó talány

- Anya, miért van Csubakkán töltényöv, amikor lézerpisztolya van? (Marci)

További kérdések e tárgyban: 
- Miért nem Csubakka ment ki a Hoth bolygón felkutatni az eltűnt Skywalker parancsnokot, amikor neki fel sem kellett volna öltöznie?  (öcsém)

- Van-e Han Solónak pizsamája? (D.)

A három kérdésből legalább az elsőt sikerült megválaszolni: Cs. szerint Csubakka az övben elemeket hord, nem lövedékeket.

Egy vénasszony emlékei

- Marcikám, jó volt a sulikuckó? 
- Jó. 
- Mit csináltatok? 
- Hát mindenfélét. 
- No de mégis...
- Jaj, anya! Volt mese meg rajzolás, aztán ittunk teát és énekeltünk, és vége lett.
- Figyelj, kisfiam, tudod, anya mikor volt első osztályos? Nagyon régen. Még a múlt században. Már alig emlékszem rá, milyen volt. Ezért érdekel nagyon, hogy mit csináltatok az iskolában, és szeretném, ha elmesélnéd. 
- A múlt században, anya? Tényleg akkor voltál iskolás? 
- Tényleg akkor. 
- Jaj, anya! Akkor te százéves vagy?

You shall not pass

Az utcánkban van az orvosi rendelő, ami igen kényelmes. Tegnap reggel Cs. is leszaladt, és mintegy tíz
perc múlva döbbenten újságolta, hogy már végzett is. Sehol nem volt egy lélek. Sem kismama, sem nyugdíjas nénike-bácsika, senki. Üres volt a rendelő. Az influenza- és náthaszezon idején.

Még egyszer a cinegék lábáról

Ülünk Borival és ebédelünk. Szikrázóan süt odakinn a nap, úgy fordítom a székét, hogy rálásson a madáretetőre.

Mit csinálhat egy egérlány hétfő este a fővárosban?

Vacsorához készülődik. A menü epres és vaníliás Hello Kitty.

Farsang

Mit mond a szoborszépségű, tökéletesre sminkelt, kiskosztümös anyuka ördögjelmezbe bújt gyermekének az óvoda öltözőjében?

Olyan

Sütöttem túrós lepényt a héten, mert a hűtőben árválkodott fél kiló túró, amit ugyan eredetileg túrógombócnak szántam, de utánaszámoltam, hogy zsinórban a harmadik szombaton ennénk túrógombócot, és e gondolat hatására elkezdtem túrógombóc-fejű gyerekeket vizionálni, de csak én, mert amikor megkérdeztem Marcit, mit enne szombaton, rávágta, hogy túrógombócot.  

A kesztyű rejtélye

Borbála az ötujjas kesztyűket szereti. Ilyen típusból két pár áll rendelkezésre: a piros (egyszínű) kesztyű és a kék, melynek számok láthatók az ujjain.

- Melyik kesztyűt szeretnéd felvenni, Borikám?
- A betűset! A betűset!
- [Nem megyek lépre] A kéket? 
- Igen, a kéket! A kéket! 
- Ezen számok vannak, Borcsi, tudod. 
- Pejsze, anya, tudom. 
- Akkor melyik a betűs? A piros? 
- Nem, anya. A pijoson nincs semmi, az csak pijos. 

Vajon melyik kesztyűt akarta felvenni???

Az első megrázkódtatás után a másodikat már könnyebben veszem

Ha összeszámolom, 8+4+5+2 évet töltöttem a magyar köz-, valamint felsőoktatás berkeiben, az utolsó két évben már a másik oldalon. Még el sem értem oda, hogy egy harmadik aspektusból, az alávetett, vazallus szerepben sorvadó szülőéből tapasztaljam meg az iskolarendszer áldásait, máris kezdem azt hinni, hogy hihetetlen felelőtlenség volt ennyi időt (saját részről), illetve pénzt (az állam részéről) belefeccölni a pallérozásomba. És most nem arra gondolok, hogy nem tudnám leírni a benzol vegyjelét, vagy hogy halvány elképzeléseim vannak csak arról, ki a bánat lehetett Huygens (és mit csinált), és hogy képtelen lennék normális szinten teljesíteni a Cooper-tesztet.

Sose lehet tudni

Négy plüssmacska fekszik az asztal alatt.