???

Fogalmam sincs, mit lehetne Marcival csinálni, hogy ne érezzem mellette zupás őrmesternek magam. Amit mondok, az legtöbbször elszáll a szélbe, mondom még egyszer, na elszáll az is, harmadjára meg a türelmem száll el általában, és ordítani kezdek. A tegnap reggel már így kezdődött (miért kell minden reggel fél 7-kor kelnem, amikor egy óra múlva is ráérnék? Miért???), mert saját bevallása szerint az öt és fél éves nagy ló nem tudta felkapcsolni a fürdőszobában a villanyt, és ezért nem tudott elmenni pisilni. És az ordítozós műsor ment tegnap este is, mert ott tökéletlenkrdett a vécé tetején (ahonnan már esett egyhatalmasat), és semmi pénzért nem akarta abbahagyni, így a végén kiabálva kellett lezavarnom megint. Felüdülésnek is beillett ezek után, hogy ma Bori aranyozta be a reggelt a mintegy húszperces hisztijével (csokimikulást akart reggelizni, de nem hagytam), majd már mindhárman menetkészen álltunk az indulásra, amikor Marci bejelentette, hogy kakilnia kell, végül a garázsban nem találtam a slusszkulcsot (pedig nálam volt).

Ehhez képest a gyökérkezelés bakfitty volt, és már azt is alázatos belenyugvással vettem tudomásul, hogy minden igyekezetem dacára Bori elaludt az autóban hazafelé.

Update: a délután ehhez képest maga volt a mennyek országa, mindkét gyerek szépen eljátszott, köszöntek a nagyanyjuknak, és nem ordítoztak egymással, Bori nem vágta Marcit fejbe a görbe kalózkarddal, Marci nem rántotta ki Bori kezéből, amit csak az megfogott stb.