Pepita

Ha tavaly ősszel tudom, mennyi macerával jár az uszodázás, kétszer meggondolom, mielőtt belevágok. De most már mindegy, késő bánat, eb gondolat, és amúgy is: menet közben kiszállni nem az én világom. (Pedig most de jó volna...)
Egyéves tanulás után nyárra Marci gond nélkül ugrált mély vízbe is, a víztől nem félt, és tudott lábtempózni háton is, és elkezdtek barátkozni a kartempóval. (Nyolcévesen én fél év alatt tanultam meg háton és gyorson úszni.) A beiratkozásnál ezért az erős kezdő csoportba kértem (a követelmények szerint tud lábtempózni és már elkezdett tanulni valamilyen kartempót). Három gyereknek sajnos nem volt hely, így Cs. és Marci hétfőn-szerdán kezdett járni G. bácsihoz, aki hajtotta őket, mint Singer a varrógépet. A csoportban főleg nagyobb, már iskolás gyerekek voltak, G. bácsi is pedzegette, hogy talán ez túl erős nekik, jó, legyen inkább A. néni csoportja kedd-csütörtökön, amúgy is felszabadult ott két hely, együtt járhat a három gyerek, remek. A. néni csoportjában tavalyról ismerős arcok, kisebbek a gyerekek, jónak tűnik. De csak tűnik. Először Cs.-t irányítja át az edző másik csoportba, aztán a múlt héten, az első náthás hét után A. néni rájön, én vagyok Marci anyukája, és nagyon kedvesen szól, szerinte ez a csoport erős Marcinak, inkább a hétfő-szerdai órát ajánlja neki, nézzem meg, gyenge a lábtempója, ha elkezd a karja mozgására is figyelni, elsüllyed a gyerek a vízben. A bennem ágáló alfaszülő is meghunyászkodik a látványtól, mert Marcit _tényleg_ nem sok választja el a süllyedéstől, a saját komótos tempójában mozog a lába. Azonkívül olyan fáradt az edzés után, hogy játszani sem akar, az öltözőben közli, hogy le akar feküdni aludni, és mint egy darab fa, csak tűri, hogy öltöztessem, a segítség minden jele nélkül, amivel aztán mérhetetlenül felhergel.

Most túl vagyunk az első órán a gyengébb csoportban, tetszett is neki. Ez jó. Ami rossz: egyetlen haverjával sem jár már együtt (ez egyébként úgy tűnik, nem zavarja), nem tud menni furulyázni, pedig szeretne, és nekem végül mégsem lesznek antikirodalom-óráim B-vel, Z(s)-vel pedig innentől fogva füstjelekkel kommunikálhatunk egymással.