Állítólag ezt a mondatot visítva menekültem négyévesen anyu elől, amikor copfot akart fésülni. Megunta, elvitt fodrászhoz (amit szintén utáltam), évekig rövid hajam volt. Harminc éve nem volt minden kislánynak kötelező a hosszú haj (főleg, ha cirkuszolt miatta vagy úszott), nem úgy, mint most.
A minap bementünk a szemközti fodrászatba Borival, hogy mindkettőnk pulifrizuráján igazíttassak kicsit. Az én vagány lányomnak csak annyit mondtak: sziaaaa!, mire sivalkodva az ajtóhoz menekült, és negyedórán keresztül, amíg A. a frufrumat nyírta, hüppögve-jajveszékelve a kilincs felé kapkodott, közben a nyomaték kedvéért a kis piros bakancsával az ajtót rugdosta.
De a pulifrizurája megmaradt. Egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése