2010. október 12., kedd

Önsorsrontás 2.0

Az ön- és gyerekkeserítés második grádicsára érve immár nem(csak) az a cél, hogy Bori elaludjon rendesen, a saját ágyában, hanem az is, hogy anélkül töltse - optimális esetben - aludja át az éjszakát, hogy engem megcsapolna. Ennek eredményeképp immár egy hete halál kialvatlan vagyok és ingerült, éjjel a gyerekszobában alszom az ágya előtt a szőnyegen. Tiszta kiképzőtábor: keményen fekszem, pokróccal takarózom, és az éjszaka közepén - olykor többször is - a legszebb álmomból felkeltenek, és ordítanak velem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése