Elrohant a nyár, huss, bele a novemberbe, Balatonon a szűkös internetezési lehetőségek miatt, itthon pedig a nehézkes visszarázódás miatt nem szedtem össze, mit is csinál mostanában Sonka Manka.
Továbbra is mászik és mászik és mászik, Balatonon örömtől fényes arccal trónolt mintegy öt méter magasan a padlásfeljáró tetején, ahová kábé 3 perc alatt lopva osont fel. E magaslatokról egyre ügyesebben kaszálódik le (a padlásfeljáróról azért leszedtem), a minap az uszodai öltözőben az egyik padról akart lejönni, de nem ám biztonságosan tolatva, nem, előre, mint a nagyok, aminek következtében akkorát perecelt, hogy az orra vére is kiserkent.
A hisztizést egyre profibban űzi, az első lépcsőt reprezentáló cumihajigálás (ez csak afféle figyelmeztető jelzés) mellett megjelent a démoni hangon üvöltés is, ami mind hangerejét, mind elviselhetetlenségét tekintve erősen igénybe veszi az ember dobhártyáját. Úgy ezzel párhuzamosan elkezdődtek az esti cirkuszok: tegnapelőtt másfél, tegnap háromnegyed órába telt, amíg álomra hajtotta szőke fürtös buksiját.
Még Balatonon kijöttek az alsó-felső metszőfogai. A négy szemfog útban van, és a felső két rágófog is áttört. Az alsó rágófogaihoz nem tudok bekukkantani.
A tízszavas szókincsével - vava (kutya), tyitya, baba, tütü (autó), tyi (ki akarok szállni), nyam, ham, tete (tej), mama (anyatej), hinta, ají (Alíz) - kiválóan megérteti magát, egyelőre nem is érdemesíti a világot többre.
És a fő jellemző a cukiság, egyrészt ab start zabálnivaló, főleg ahogy félórákat elvan két kaviccsal és egy lyukas dióval (a végén persze megpróbálja megenni őket), de ezt felismerve rá is játszik, és bazsalyog félrebiccentett fejjel, és nyilvánvalóan tudja, hogy mindenki azt gondolja milyenédesezakislány, és szépen bezsebelve az elismerő pillantásokat megpróbálja a célszemélyt rávenni, adjon egy kis tejhabot neki a kávéja tetejéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése