Történet három tyúkocskáról és három kiskakasról

Volt egyszer három tyúkocska. Úgy esett, hogy ez a három tyúkocska egyszerre tojt egy-egy tojást, és a három tojásból kikelt három pihés kiskakas.

Ahogy a kakasok nőttek, növögettek, a tyúkok sokszor kapirgáltak együtt, csipegették a tyúkhúrt, a gilisztát meg ami adódott, kotkodácsoltak, a kakaskák meg ott sertepertéltek körülöttük. Aztán az egyik tyúkocska a másik kettő közelében telepedett le, és a három kiskakast is közös baromfiudvarba íratták. Jártak is a kakaskák szorgalmasan. S ahogy szálltak az évek, úgy lett a három kis sárga csibéből három különböző kiskakas: az egyik ügyesen szaladt a csirkefociban, a másik tiszta hangon csipogott, a harmadik meg folyton törte valamin a fejét.

Így hát amikor a tyúkok újabb, tágasabb baromfiudvart kerestek a kiskakasoknak, mindhárom másikat választott. Szétszélednek a kiskakasok, és a tyúkocskák is ritkábban kapirgálnak ezután együtt, kevesebb lesz a közös tyúkhúr, a közös  kotkodácsolás, a közös kukoricaszemezgetés. Hiányozni fog.  

Pénelopé vászna

...ami valójában L. törülközője, de hasonlóképp készült, mint a fenn említett lepel, és most végre csak kész lett, és mivel decemberben minden egyéb képemmel elszállt a telefonomból K.V. kisfiának hímzett törülköző, megfogadtam, hogy nincs mese, ezeket dokumentálni kell, mert máskülönben magam sem hiszem el, hogy képes voltam ilyenre, és megcsináltam. Igaz, hogy eredetileg a novemberi születésnapra szántam, és még az októberi szafarin kezdtem csinálni, de a nagy nap reggelén még mindig csak a piros polipnál tartottam, és öltögettem az ágyban fél hétkor, mint az őrült, de fél nyolcra beláttam, hogy nem leszek készen semmiképpen (akkor még csak a két sellő volt meg, a felirat meg a másfél polip). Aztán amikor órákat dekkoltam a bölcsiben Borira várva, akkor lendületet kapott a dolog, és elkészültek a polipok, utána meg már elindultam a lejtőn, ide egy kis hal, nem, ez túl közel lesz a felirathoz, akkor felfejtem a felétől, na, ez jó lett, akkor ide egy másik, legyen egy csiga is, és lett. Amikor meg mindennel kész lettem, a fonákával nem voltam megelégedve, úgyhogy egy vasalható anyaggal lezártam az egészet, már csak rá kell ölteni a biztonság kedvéért.  Nevettünk rajta É-val, hogy 6. szülinapra szántam, aztán a végén kelengye lesz belőle, hát majdnem, csúsztam vele egy jó fél évet. Június 17-én, odaadom végül, névnapi ajándék lesz. 

Van még egy ugyanilyen törülközőm, azt elkezdem Marcinak a júliusi szafarin. 

2010 utolsó dobása

Nem csináltam semmi olyat 2010-ben, amire igazán büszke lehetnék, nem volt díjnyertes címlap (a kétévente megrendezett nemzetközi összeröffenésre nem jutottam el, nyilván), a Balaton-átúszás is elmaradt, és nem dicsért meg nőgyógyász sem, hogy milyen ügyesen megszülte császár után azt a gyereket. Magamnak is meglepő módon viszont sikerült befejeznem néhány szép kézimunkát, K. Vera születendő kisbabájának kapucnis törülközőt, anyunak kakasos képet, és szalvétáztam néhány csinos virágcserepet is, le is fotóztam valamennyit, illetve a cserepeket még Cs tavasszal. Gyanakodhatttam volna, amikor kábé tegnapelőtt nem találtuk a fűszercserepes fényképeket, de a végső, sunyi ütést tegnap vitte be az óév, amikor is elszállt a telefonomba az összes, 2009 karácsonya óta mentett adat, telefonszámostul, fényképestül. A legtöbb mentett számért nem kár, a munkatársaim úgyis megtalálnak sajnos, de azt sose fogom elhinni, hogy valaha elkészültem ezekkel a keresztszemesekkel. (Innen nézve tiszta szerencse, hogy L. törülközőjét lassan két hónapja nem tudom befejezni.)

Visszaszámlálás

Most, hogy leadtuk a decemberi számot, és ki is nyomták szépen, elkezdődött a karácsonyi visszaszámlálás. Bár az ajándékokkal nem állok végül is rosszul (majdnem mindenkinek megvan már), mégis versenyfutásként élem meg ezeket a heteket. És sosincs elég idő, hogy mindennel elkészüljek, annyifélét süssek és hímezzek, hogy elég legyen.


Ma tartották az oviban a karácsonyi jótékonysági vásárt, arra sütöttem az első adag mézest idén. Nem volt időm sokat díszítgetni Bori mellett (majdnem végig így is a hátamon aludt), és egyébként is, tavaly messze nem volt olyan sikere, mint számítottam, úgyhogy újítást is bevezettem, kettőt.

Egyik sem saját ötlet, de mindkettőt kicsit továbbfejlesztettem.
Szóval lett cukorközepű süti, mint fenn látható, az oviba be is csomagoltam celofánba. A történeti hűség kedvéért feljegyzem, hogy az ötlet az index süteményes fóruműról származik. Nagy tapasztalat, hogy nem mindegy, milyen savanyúcukrot választunk, az egészen apró szemt rettenetsen nehéz széttörni a gyerek barkácskészlet kis fakalapácsával.


A másik szintén mézes tésztából készült, de jóval fogyaszthatóbb és gyerekbarátabb, mint a cukros. Ezt ízbolygónál láttam, eresetileg linzerből. Marcinak nagyon tetszett, a Mikulás valószínűleg meglepi majd őt is ilyennel :) A közepén cukrozott cseresznye ül.

Mire délután Marciért mentem az oviba, a nyalókautánzatok közül csak három árválkodott az asztalon, a többit elvitték. A cukros nem volt annyira kapós. Azt még amúgy is tervezem továbbfejleszteni, esetleg nyalóka iráőnyba, az eredményekről majd beszámolok.

A süteményeken kívül három hímzett levendulás zsákot vittem. Ezek annyira kapósak voltak, hogy a vevők szeme elé sem kerültek: a fekete hajú Ani néni lecsapott rájuk, és rögtön meg is vette őket. Sajnos mióta Bori vacakul alszik esténként, egyre kevesebb időm van bíbelődni a keresztszemekkel, pedig még jó néhányat szeretnék gyártani karácsonyig.