A gyerekek még levezetnek az iskolában, cserébe nekem még holnap-holnapután még szerintem haccacáré várható a munkahelyen (leadás előtt rendszerint fölforrósodnak a kedélyek). Elvileg szerdától leszek szabadságon, amikor a szünet kezdődik. Ez egyrészt persze jó, másrészt azt is jelenti, hogy nem lesz időm a lakás kicsit összerántani, magamban pepecselni, tésztát begyúrni - és valami karácsonyi hangulatot csiholni magamban.
Viszont végre itt a hideg, voltunk tegnap meg ma reggel is korcsolyázni, tegnap hármasban, ma reggel csak a copfossal. Már neki-nekilódul néha, de szigorúan csak rollermódban, a bal lábát nem volt hajlandó felemelni. Én szeretem a mínuszokat, szeretem, ha az idő valamilyen, nem olyan tingli-tangli; a télen harapjon a hideg, fagyjon be a Balaton vagy legalább a Velencei-tó, lehessen menni korizni, szánkózni, essen a hó, lógjanak a jégcsapok.
Ma reggel a -2 fok már meg sem kottyant, jól felöltöztünk, aztán a koripályáról ballagtunk át a csarnokba, M. meccsére. Útközben megbeszéltük, hogy januártól megpróbálkozunk a műkorisulival; nagyjából egy fél évet adok neki, de ha már biztosan megtanul mozogni a jégen, már jó.
A meccs jó hangulatú volt, egy évvel idősebbek ellen játszottak, de több mint 15 ponttal hozták így is, M. is jól játszott, olyan jó volt látni a ragyogó arcukat, ahogy masíroztak lefelé a pályáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése