Az elmúlt évek jelentôs részét azzal töltöttem, hogy kisiskolás gyerekeknek próbáltam magyarázni a tudományról. Úgy tûnt, értették.
Ha Marci megkérdezi, miért nônek a gyerekek, mit csinál a garatmandula, miért hullanak le a levelek a fáról, arra tudok válaszolni. És meg is érti.
De - miután az iskolában megpróbálták történelmi perspektívába helyezni az 56-os forradalom kitörését - képtelen vagyok elmagyarázni neki a Rákosi-rendszert.
Épp tegnap néztem az Ifjú szívvelt. Rákosi-korszak ezerrel, és emlékszem egy beszélgetésre, ami jól jelezte, milyen világ is volt akkoriban a filmgyártásban is. Fura világ volt.
VálaszTörlésEgyrészt adódik a válasz, hogy a gyermeki (józan, természetes, ártatlan, stb) logika nehezen képes egy eléggé irracionális működési elveken alapuló rendszer átlátására. Másrészt azt én kevésbé bánnám, hogy gyerekként a Rákosi-rendszer (vagy a Horthy-, vagy a Kádár-rendszerét, vagy Sztálin, Hitler, stb.) logikáját nehezen veszi be az agyuk, ha nem kéne folyton azzal hadakoznom (magamban), hogy erős párhuzamokat tudok vonni az akkori irracionalitások és a jelenlegi rendszer működési alapelvei közt.
VálaszTörlésSzerintem azért óriási a különbség. Leírhatod, ha valami nem tetszik, elmondhatod, elmehetsz az országból, sőt, a következő választáson el is küldheti a mostani gárdát a szavazók többsége. Azt gondolom, a Rákosi-korszak logikájára jó példa az emlegetett Ifjú szívvel. A szereplők elmondása szerint a tesztvetítésen nem tetszett a kultúrpolitikának, hogy nem hangsúlyos eléggé Rákosi szerepe a boldog jövő építésében. Le kellett forgatni egy plusz jelenetet, persze akkor a főszereplőt alakító színésznőnek rövid haja volt, tehát műcopfokkal kellett sugárzó arccal tapsolnia. Ez az a jelenet:
Törléshttp://youtu.be/y3ZRD9LmORA?t=32m41s
Igen, tény, ma is vannak csodálatos híradók, fantasztikus újságok, CBA-levelek amik ugyanígy egyoldalúak. De ez azért minden demokratikus országban előfordul, a hatalomnak mindig maga felé hajlik a keze. A kérdés az, hogy aki nem ért egyet, az börtönbe kerül, vagy a világba kiálthatja a baját. Előbbi esetben ugyanis te, és én, és mindenki ugyanolyan sugárzó arccal tapsolnánk szeretve tisztelt vezetőinknek. Én meg nem akarok, és megvan hozzá a jogom. (Konkrétan senkinek nem akarok tapsolni, én mindenkitől távol tartom magam, de ez már személyes meggyőződés kérdése.) Szóval ha már valahogy röviden kéne jellemeznem a Rákosi-rendszert, akkor a lényeg az, hogy nem az egyén döntötte el, mit gondol és mit mond, hanem valaki más szabta meg. Az élet minden szintjén: ha a Fradi fasiszta csapatnak van kinevezve, akkor többé nincs Hajrá Fradi, mert rendőrök vadásznak az ezt kiabáló szurkolókra, és még a klubot is átnevezik Kinizsinek. Ezt azért ma nehéz elképzelni.
Igen, van különbség, és nyilván lesz is különbség, többek közt azért, mert ma már nem lehet olyan szinten elzárni Európa közepén egy országot az információtól, mint ahogy el lehetett még néhány évtizede is (pedig totálisan akkor sem sikerült), és nem lehet olyan mértékben függetlenedni gazdaságilag, így politikailag sem, mint ahogyan tömbökbe tömörülve egy ideig és látszólag meg lehetett tenni. És persze, a demokráciák sem tökéletesek, de azért nekünk jó lenne valami olyasmi. Az én véleményem szerint ma Magyarországot még csak egy hajszál választja el attól, hogy jó szívvel demokratikus országnak lehessen nevezni, de vadul lohol abba az irányba, hogy ez ne csak egy hajszálnyi legyen. Az erőteljes központosítás (talán az oktatás területén a legmarkánsabb, de másutt is megvan), a társadalmi csoportok közti párbeszéd megnyirbálása, ellehetetlenítése (igen, a fb-on lehet dumálni, de a szervezett kereteket igencsak megcsonkították), az ad hoc, pillanatnyi csoportérdekeknek behódoló törvényalkotás sajnos nem a demokrácia jellemzői. Hogy az egyén mennyire önálló, mennyire döntésképes és gondolkodásképes, arról (szintén) elég lesújtó véleménnyel vagyok, így nem fűzök túlzott reményeket ahhoz sem, hogy a most regnáló hatalom a választásokkor megy majd (és akkor még mindig ott a következő kérdés, hogy vajon ki jöhetne helyette, akire illenének a megbízható, tisztességes, elkötelezett, komoly, okos, stb. jelzők). Az én számomra sajnos egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek egyes társadalmi csoportok "átnevezése", címkézése, megbélyegzése, üldözése (ld. pld budapesti kerületet vs. hajléktalanok - de ez csak egyetlen, a napi aktualitása miatt kiragadott példa)
TörlésÉn ott próbáltam megragadni a lényegét - nemcsak a Rákosi-, hanem valamennyi totalitárius rendszernek, amikor Marcinak magyaráztam, illetve próbáltam magyarázni-, hogy az embert azért bebörtönözték, elvitték, esetleg agyonverték, mert valamit máshogy gondolt, mint amit a csapásirány diktált. És ugyan nyilvánvalóan nem tartunk itt meg ez már a 21. század, folyamatosan azon kapom magam, hogy a saját Kádár-kori beidegzôdéseimet plántàlom át azzal, hogy arra intem, ne beszéljen az iskolában politikáról meg közügyekrôl és ne titulálja egy hvg-címlap után nevetséges gonosz kis manónak Matolcsy Györgyöt. És ezt huszonakárhány évvel a köztársaság kikiáltása után mélységesen elkeserítônek tartom. Nincs baj belôle, ha máshogy gondolkodol. És jó lenne hinni, hogy nem is lesz, de elég megnézni a Parlamentet, és erôsen fogyatkozni kezdenek az ember illuziói.
VálaszTörlésPedig Matolcsyról még azt is eufemizmus állítani.
TörlésAz a nagy baj, hogy ezek a totalitárius rendszerek zsigerig hatóan és hetedíziglen ártanak (na jó, reméljük, mégsem), és ezért nagyon könnyű visszakanyarodni hozzájuk a demokráciából természetszerűleg adódó hibák (viták, nézetkülönbségek, anomáliák) ürügyén. Mert a rend képzetét keltik, a birkáknak pedig a legfőbb vágyuk, hogy rend(nek látszó helyzet) legyen és hogy valaki végre mondja meg, melyik irányba kell nézni. Mert könnyebb parancsra nézdegélni, pláne, ha még azt is megmondják, mit láss, mint gondolkodni, netalán kulturáltan véleményt ütköztetni, netán felszólalni, ha nem tetszik valami. És az bizony a mindenkori politikai elit felelőssége (lenne), hogy ezeket a természetszerű megingásokat ne használja fel arra, hogy tovább korlátozza a társadalmi párbeszéd lehetőségeit és színtereit, hanem tegye nyilvánvalóvá, hogy természetes a véleménykülönbség és vannak technikák a konfliktusok hatékony, előremutató rendezésére. Ugyanis vannak. Csak a bármit megtehető hatalomgyakorlás szempontjából kedvezőtlen, ha ezeket a technikákat pld. oktatják és alkalmazzák, jobb sötétségben tartani a népet (és tegyük hozzá, hogy a sötétségben maradás sajnos egybeesik a nép igényeivel is - ld. a klasszikus "cirkuszt, kenyeret" szólamot)
Én ehhez egyáltalán nem értek. De politizálni magam is csak korlátozottan szoktam, és nem azért, mert anyukám így tanított.:) Egyszerűen azért, mert pár csirkefogó miatt nem akarok álmatlan éjszakákat, felrúgott barátságokat, stb.
TörlésHát, mivel nem ismerjük egymást, nyilván nem erősíthetem vagy cáfolhatom meg, hogy valójában szoktál-e politizálni - de vajon mit jelent a politizálás? hogy véleménye van valakinek politikai pártokról? irányzatokról? vagy a politikusokról? hogy elmegy szavazni? hogy politikai szaklapokat olvas? hogy véleményt nyilvánít valamilyen tömegdemonstráción? vagy a fb-on? vagy hogy saját szempontjai szerint iskolát akar választani a gyerekének? és hogy szeretne beleszólni, hogy milyen tankönyvből, milyen szemlélettel tanítsák? vagy hogy önállóan szeretne dönteni abban, hogy hol, milyen módon szüljön? vagy hogy az önkormányzat által kiírt városrendezési pályázaton indul? vagy részt vesz szervezőként/fellépőként a falunapon? lehet vajon politizálás nélkül élni? kell-e? szükséges-e? mi egyáltalán politika? (függetlenül attól, hogy lehet-e más)
Törlésés hogy ha nem politizálsz, azért nem teszed-e, mert anyukád így tanított vagy nem tanított? lehet, hogy nem mondta konkrétan, hogy kedves kicsi ElChe, mindig/soha ne politizálj, mert az így helyes - de indirekt módon nyilván mutatott példát bőven, míg felnevelődtél. Vett újságot vagy sem, nézett híradót, vagy sem, szidta az egyik oldalt vagy sem, bosszankodott dolgokon vagy sem, aktívan beleszólt a helyi vagy az országos közéletbe vagy sem - rengeteg mintát adott, és akár tetszett neked az, amit tőle láttál, akár nem, valószínűleg nagy hatással volt a gondolkodásodra.
És vajon törvényszerű-e, hogy a (párt)politiukai különvélemények álmatlan éjszakákat okozzanak és felrúgott barátságokat? vagy elképzelhető-e, hogy különféle világnézetű emberek egymás bántása nélkül cseréljenek eszmét és éljenek nagyjából békében akkor is, ha az eszmecseréjük után is megmaradt mindenki saját nézeteinél, legfeljebb csak megismerte a másikét? (már ez is milyen áldásos lenne, megtanulni meghallgatni a másikat).
remélem, bv, nem haragszol, hogy itt szószátyárkodom nálad - ha igen, szólj, és nem teszem :)
bv tudja, hogy engem nem kell komolyan venni.:) Én csak a sört, meg a focit szeretem, és időnként feleslegesen koptatom a billentyűket.:)
TörlésA sört én is nagyon, a focihoz nincs sok közöm (bár tavaly már valódi meccsen is jártam). És feltehetően grafomán vagyok, ha nem szorítom magam az ellenkezőjére.
TörlésEngem nem zavar, sőt örülök az eszmecserének.
VálaszTörlésEgyébként - a tapasztalat legalábbis ezt mondatja velem - nem szükségszerűen vet véget barátságoknak a politika, a különböző politikai meggyőződés, de nagy-nagy tapintatra van szükség.
Ma pedig meghallgattam a miniszterelnök beszédét, és nagyon tanulságos volt, hogyan lehet össze nem illő dolgokat összekapcsolni, öt percen belül kommunistázni és gdp-zni, szenteskedni kicsit egy teljesen eltérő tárgy kapcsán. Maga a beszéd pedig olyan meggyőző volt, és olyan okosan volt előadva, hogy magam is éreztem a csábítást, hogy engedjek az oly simán, oly tökéletesen áradó mondatoknak, és elhiggyem őket úgy, ahogy hallottam, hiszen egyszerű megoldást kínáltak minden gondra.
Férjedékkel ma mindent átbeszéltünk. Nincs mese, mindenki hisz valamiben- én azt hiszem, iszok még egy pohárral egy klasszikust idézve.:)
Törlés