A lovagiasság szabályai szerint

Tegnap úgy találtam rá Borbálára az ovi udvarán, mintha egy kiskocsmából szalajtották volna valahol a faluvégen: a lábán gumicsizma (oké, reggel a zuhogó esőben még én adtam rá), orra borvirágos, mint egy túl jó kedvű Mikulásé.

Közelebbről megnézve látszott, hogy nem borvirág az, hanem rengeteg pici piros var. A mi történt, Borikám kérdésre azt a tájékoztatást kaptam, hogy "A. lemojzsolta az ojjomat". No de mivel? - folytattam a kérdezősködést, "a kezével" - hangzott a tömörségével spártai hadvezéreket megszégyenítő válasz, csírájában elfojtva minden további érdeklődést. Közben visszaért T. néni, aki egy fülig kakás kisfiút kísért be épp az épületbe, és annyiban pontosította a tényállást, hogy A. megkarmolta Bori orrát, de hogy miért, azt nem tudni, mert arról mindkét érintett hallgat. Viszont hatalmas cirkusz lett az egészből, mert Bori éktelen visítást csapott, A-t pedig megpirongatták a karmolásért.

Még nem hallottam A-ról. Bori nem mesélt róla, az udvaron lévő gyerekek között nem láttam még. A játszótérről sem ismerős. Elhatároztam, megpróbálok utánajárni a dolognak, ki lehetett az, aki így kidekorálta szegény Bori orrát, és miért.

- Szóval miért karmolt meg A.? - érdeklődtem csak úgy szőrmentén. Nem lettem okosabb, mert Bori elkezdett húzni kifelé, és csak úgy hanyagul vetette hátra, hogy "most nem akajok ejjől beszélni, majd otthon elmesélem." De nem mesélte el otthon sem, csak annyit közölt, hogy "gajázdálkodott a szönyegen", és nem nézte, hova lép, mire A. megkarmolta. A garázdálkodás mibenlétét úgy határozta meg, hogy "jöttem-mentem", és emlékei alapján Marci sem tudott bővebb felvilágosítást adni, miben állhatott Bori garázdálkodása.

Reggel az oviban megnéztem magamnak A-t. Őzikeszemű, apródfrizurás barna kislány, Borinál jóval fiatalabbnak látszik, és termetre is kisebb. Ijedten pislogott az öltözőben, amikor Bori bemasírozott mellette a csoportszobába. Így hát úgy döntöttem, hagyom, hogy a lovagiasság szabályai szerint folytatódjék tovább a történet, és méltányolom, hogy Bori nem rendezte le egy jól irányzott sallerrel A-t, hanem sivalkodásával a felsőbb hatalmakhoz folyamodott segítségért és igazságtételért.