Micó

Borbála nem is tudom, mióta macskamán, de két éve biztosan, mert emlékszem, hogy nagyon vártuk, hogy mondjon végre valamit (Marci ebben a korban már keményen szövegelt), és két éve augusztusban Marci épp a Frakk valamelyik részét nézte, amikor Bori rábökött Lukréciára, és azt mondta: tyitya. Azóta tyitya rulez. Most pedig eljött számára a kánaán, mert a szembeszomszédnál megelett a macska, van vagy öt süldő macsek, akik rendszeresen itt randalíroznak. Ők elég félénkek, és nemigen engedik magukat megfogni, de ott van Micó, aki a gyerekek játszópajtásai, D. és Sz. kismacskája, és mivel otthon elég sok vegzatúrának kitéve, át szokott jönni regenerálódni. Itt végül is csak egy gyerek nyúzza, illetve az se nyúzza, csak nyúzatja, ekképpen: Anya, fogd meg a Micót! - Nem fogom, mert nem akarja. - De! Akarja! Anya, fogd meg a Micót! - és így tovább vég nélkül. Micó amúgy igen csinos jószág, cirmos bundáján kis fehér mellénykével, a füle hegyén diszkrét bojtokkal. Mindez azonban nem hatott meg délután, amikor hangos sicceléssel kizavartam a konyhából. Mert a macska a kertbe való - magyaráztam a gyerekeknek -, semmi keresnivalója a lakásban. Micó azonban nagy ívben tett a véleményemre, ugyanis egy félóra múlva az eső elől behozott kerti párnák tetején láttam meg. Már egy ideje ott lehetett, mert jól bevackolta magát, és éppen szundikált. Amikor álmosan kinyitotta a szemét, dorombolni kezdett, és nyújtózott egyet. Finoman felvettem, elmagyaráztam, higy a macskának odakinn a helye, megsimogattam, és kiraktam a kertbe. Aztán kibogoztam és felgombolyítottam egy adag összegubancolt madzagot, kicsit húzgáltam Micó előtt, aztán átadtam Borinak, hadd szórakosztassák egymást. Este Micó hangosan nyávogva és magát az ajtóhoz verdesve követelt bebocsátást a konyhába. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem, mi ez a zaj, besurrant, a lábamhoz törleszkedett és dorombolni kenzdett. Rakjak ki egy doromboló kölyökmacskát? Az esőbe? Nem raktam. Később aztán kitessékeltük, menj haza, Micó, mondtuk neki, de nem nagyon akart. Remélem nem ül azóta is a konyhaajtó előtt nyávogva. Holnap varrok valami régi zokniból egeres játékot Micónak. Kizárólag azért, mert délután megígértem Borinak, nyilván.