2019. szeptember 30., hétfő
2019. szeptember 23., hétfő
Továbbtanulás: indul!
Múlt héten elkezdődött az év egyik nagy projektje: elmentünk az első iskolai tájékoztatóra M-val, történetesen abba az iskolába, ahová apukám járt (az épület már más). Két dolog döbbentett meg: egyrészt az irgalmatlan tömeg (jó tíz perccel a kezdés előtt érkeztünk, és már vastagon nem fértünk be a tornaterembe), másrészt az, hogy milyen gátlástanul tesznek megjegyzéseket felnőtt emberek kamasz gyerekekre.
2019. szeptember 17., kedd
A válasz, amire semmi sem számított
- És van már pajtid az edzésen, B?
- Nincs anya. De nem is kell. Anélkül is szeretek oda járni.
- Nincs anya. De nem is kell. Anélkül is szeretek oda járni.
2019. szeptember 16., hétfő
Vénasszonyok
...nyara ez már, és amint leparkoltunk a Velencei-tónál, egy értelmezhetetlen ruhadarabot viselő idős úrra lettem először figyelmes; nevezett ruhadarabot talán rövidnadrágos, ujjatlan kezeslábasnak mondanám, egybeszabott, fehér dressz volt, a birkózók mezére emlékeztett leginkább. A hátán egy jókora felirat hirdette: MTK Evezés. Egy gyönyörű, karcsú hajó feszített az öreg Opel tetején, az evezők lapátjait nemzeti színűre festették.
Aztán amikor készültünk vízre szállni, jött két idősebb angol hölgy; először az egyik vetkőzött fürdőruhára, és úszott egyet a jóindulattal is csak húszfokos vízben, aztán a másik, tekintélyes elszántságról és nem utolsósorban izomzatról téve tanúbizonyságot.
És a víz közepén már láttunk két kis halászcsónakot, amelyek a szívemnek oly kedves sufnituningot egyesítették az elképesztő lazasággal, ugyanis egy-egy napernyő volt rájuk szerelve.
Emberesen le is égtünk, mire eleveztünk Gárdonyig meg vissza. Rengeteg volt a biciklis, és úgy örültem, hogy míg ők tekernek (szegények), addig engem vár a menő hajóm. Lángost ettünk (de szívesebben kértem volna a lángosos bácsi tojásos lecsójából), néztük a szörfiskolásokat, visszafelé pedig már a bója előtt elkapott valami rossz szél, gyötrelem volt kievezni is.
A vénasszonyok nyara végül is a maga melegével, a menő nyugdíjasaival nem mutatott rossz perspektívát - nem tudnám megmondtani, mikor éreztem magam ilyen jól, mint amikor csak a víz locsog az evező alatt, és a kócsag röppen a távolban.
Aztán amikor készültünk vízre szállni, jött két idősebb angol hölgy; először az egyik vetkőzött fürdőruhára, és úszott egyet a jóindulattal is csak húszfokos vízben, aztán a másik, tekintélyes elszántságról és nem utolsósorban izomzatról téve tanúbizonyságot.
És a víz közepén már láttunk két kis halászcsónakot, amelyek a szívemnek oly kedves sufnituningot egyesítették az elképesztő lazasággal, ugyanis egy-egy napernyő volt rájuk szerelve.
Emberesen le is égtünk, mire eleveztünk Gárdonyig meg vissza. Rengeteg volt a biciklis, és úgy örültem, hogy míg ők tekernek (szegények), addig engem vár a menő hajóm. Lángost ettünk (de szívesebben kértem volna a lángosos bácsi tojásos lecsójából), néztük a szörfiskolásokat, visszafelé pedig már a bója előtt elkapott valami rossz szél, gyötrelem volt kievezni is.
A vénasszonyok nyara végül is a maga melegével, a menő nyugdíjasaival nem mutatott rossz perspektívát - nem tudnám megmondtani, mikor éreztem magam ilyen jól, mint amikor csak a víz locsog az evező alatt, és a kócsag röppen a távolban.
2019. szeptember 9., hétfő
Scire nefas (meg a többi)
Ha nekem valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy még idén ősszel is selejtezünk, szortírozunk, pincébe pakoljuk a 15 év alatt felgyűlt cuccainkat,
hát én
fejhangon sikoltozva mentem volna Dunának.
hát én
fejhangon sikoltozva mentem volna Dunának.
2019. szeptember 4., szerda
2019. szeptember 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)