Neverending story

Voltam ezen a hasi tornán a hétvégén, hogy a hasam helyén éktelenkedő gigantikus lottyadt körtétől megszabaduljak. Először is, azt már az iszonyú szűk, a konyhából átalakított öltőzőben megállapítottam, hogy jó eséllyel én vagyok a legidősebb. Pontosan ez nem derült ki, az viszont igen, hogy a többiek mind frissen szült kismamák. A kérdésre, a mennyi idős a legkisebb gyerek? a 8 hónap, 10 hét, 20 hónap volt általában a válasz, de volt egy császáros (!) anyuka, aki 6 hete szült csak. Mit mondjak, eléggé kilógtam a 9 éves kisebbik gyerekemmel, és arra a kérdésre sem tudtam válaszolni, alul helyezkedett-e el. A végén már szerintem mindenhol.

És igen, persze valamennyire szét is van nyílva a hasfalam, de nem ez volt a legmegrázóbb. Hanem hogy életkorom szerint már a "hanyatló korszakban" járok, mert az emberi szervezet kb 18 évesig fejlődik, aztán van 10-15 évig pár jó éve, aztán kezdődik a hanyatlás, amikor "csökken a kollagéntermelés, az arc, a szövetek vesztenek a rugalmasságból és lógni kezdenek" - pillantott felém (!) a kurzusvezető, akinek a dereka volt olyan vastag, mint a combom. Úgy, hogy négy hónapja szült.

Kaptunk igen bőséges leírást a rendellenességről meg hogy mit lehet vele csinálni, hogyan lehet karbantartani, milyen gyakorlatsort kell minél többször végigcsinálni. Mondanom sem kell, hogy a kis T Rex-karjaimmal nemigen bírok normális planket meg ilyeneket bemutatni, de próbálkozom. Hátha nyárra... izé, be sem fejezem, úgyis nyilvánvaló, mit szeretnék.