A másik orca

Mikor?

Hibakeresés indul

Gondoljátok meg, proletárok,

zsenge gyermeketeket milyen sportra és melyik sportegyesületbe íratjátok. Örüljetek, ha tehetségesnek bizonyul: hiszen tehetséges. Örüljetek, ha nem bizonyul tehetségesnek: nem kell minden második hétvégét, iskolai szünetet, két ünnep közötti potya napokat sportpálya szélén, kivörösödött fejjel a gyereknek szurkolva tölteni. Mielőtt zsenge gyermeketeket beíratnátok, tanulmányozzátok vizsla szemmel a szakszövetség oldalát, alapszabályát, annak legutóbbi módosítását, a módosítás 34. mellékletének 96b pontjáig bezárólag. Ezt tegyétek meg rendszeresen - ki tudja, éppen mikor van ülés, és mi folyik ott, ugye!

És bizakodjatok, hogy ha a gyerek valamiért átigazolna, az addig az ifjúságvédelem, a közösségépítés és sportszerűség szavakat sugárzó homlokkal mantrázó egyesület nem veté-e le angyali álcáját, és dörzsölt képviselője nem kezd-e fenyegetőzni fegyelmi tárgyalással (ezt nehezen állom meg azért röhögés nélkül), és nem kezd dobálózni  nevelési díj címén elkérendő vaskos összegekkel (itt viszont nincs nagy kedvem röhögni). Mert igen, a szövetség alapszabályának 34. mellékletében 96b pontja erre lehetőséget ad. A rohadékoknak.

Nehéz lesz tanulnunk tőled a példát

Már az előtt hosszú szoknyás bölcsész voltam, hogy bölcsészkarra jártam volna (igen, volt tarisznyám is), de Cseh Tamást nem a középiskolában és nem is bölcsészkaron ismertem meg. Az ismeretségi körömben nem hallgatta senki, gyanúsnak tűnt, nyekergősnek, élvezhetetlennek. Már az egyetem alatt, meglepő módon egy minden szempontból tipikus műegyetemistánál hallottam először Cseh Tamás-dalokat, és az Új Dalokról először, aztán már hallgattam én is, a Fehér babákat, a Levél Nővemnek egyet-kettőt, az Antoine és Desirét - fel sem tudom sorolni, mi mindent.

És voltam a Katonában, hallgattam a Levél Nővéremneket, meg voltam a Bárkában is, ahol nem volt semmi díszlet, csak a már őszes hajú és húsos arcú Cseh Tamás, aki félszeg mosollyal, kicsit sután kiment a színpadra, végigpengette a húrokat, hunyorgott, aztán énekelni kezdett, és pár perc múlva nem a fénytől, hanem csak a fényben hunyorgott, ott állt, de valahol nagyon messze volt mégis, eszköztelenül, egy szál gitárral, de egy pillanat alatt lett Dosztojevszkij, vagy ördög, vagy magyar paraszt, ifjú dolgozó, siratta Horváth Annát, az útra vált jobbik részét, énekelt Áts Mariról, az öreg komcsi apósról, a nagy sárga gongról, halaknak álmáról, Fáskertinéről, a metróról, és persze Budapestről. 

Az emlékkoncerten volt díszlet, voltak kellékek, mindenféle színű reflektorok, és az előadó színészek elmutogatták, eltáncolták, dramatizálták a dalokat. Csak ültünk J-vel, néha végigsöpört rajtunk a fény, és néztük, ahogy előadódnak a dalok, olykor kifacsarva, duettben, megbolondítva, megborsozva, felrázva, nem keverve. Pedig elég lett volna, az elődók egyszerűen kiállnak, és eléneklik.

Meghasonolva

Még a tanév elején egyhangúlag megállapodtunk, hogy menjen M. felvételizni, próbálja meg, lásson ilyet is, persze csak a próba kedvéért, mert úgysem szeretne elmenni az iskolájából.
Így indultunk.
Aztán valahol félrecsúszott. Nem tudom, pontosan hol, de valószínűleg rajtam.
Mert dacára annak, hogy nemérdekesezmég, meg úgysemmúlikrajtasemmi, M-t beírattam két  előkészítőbe, voltunk két iskolában is tájékoztatón, az egyiknek a nyílt napjára is volt szerencsém ellátogatni. És november közepétől elkezdtünk teszteket írni, persze először a könnyebb ellenállás irányába haladva, a magyarokat, aztán a matekteszteket, aztán, mivel kifogytunk a magyarfelvételikből, elkezdtem feladatlapokat gyártani. Egy hete egész kis tanulócsoport gyűlt össze. A legmegdöbbentőbb tanulság egyébként 1) a fogalmazások minősége volt; hogy az - alapjáraton - senkinek sem jutott eszébe, hogy ez egy végtelenül kreatív, szabad műfaj. És az is megdöbbentő volt - ezt már M-n láttam -, hogy milyen hamar képesek érdekesen fogalmazni, ha kicsit foglalkoznak a dologgal.
A másik megdöbbentő dologra a fiam hívta fel a figyelmem az egyik elmúlt évben adott központi felvételi fölött görnyedve - állandóan görnyed - a szövegértéses feladatnál.
- Anya, ezt a szöveget te írtad.
- Dehogy én írtam, kisfiam, ez a központi írásbeli, látod.
- De, akkor is te írtad! Nézd, XY [kiadványnév] ZZZ cím. Te írtad!
- Bakker, tényleg.

Szóval gyűrjük-gyötörjük-nyúzzuk, úgy, hogy mindenki tudja, akit kicsit is érint, milyen állapotban is van a közoktatás. Hogy az iskolai sikeresség nemigen korrelál aztán semmivel a nagybetűsben.

Mégis: rugózik rajta a szülő, izgul a gyerek. Persze már aki. M. épp nem; mivel összeszedett valami takonykórt, nem ment ma felvételit írni, csak csütörtökön megy a pótfelvételire. De csak iskola után, mert a technikaóráról nem akar lemaradni. Főzni fognak ugyanis.

határidők markában (képzavar)

Leadás volt, leadásom van (már magamhoz képes is csúsztam) és lesz még egy a hétvégén. Vittem B-t edzésre, tanulok M-val, megbeszélésekre járunk. Közben igyekszem jó dolgokat is csinálni: voltam a héten kiállításmegnyitón, színházban, holnap megyek koncertre. Voltam korcsolyázni, tornázni.
Mintha talpig felöltözve, átázott, nehéz kabátban állnék egy medencében, az idő vize meg az orromnál csapdos.

A történet több vitatható eseményt emlit

- Anya! Anyaanyaanyaanya!
- Igen, kisfiam?
- Van egy rossz hírem.
- Igen?
- Írtunk énekből dolgozatot. Nemigen tudtam semmit. De legalább másoltam a szomszédomról. Aki viszont puskázott!

Egy szelet irodalom

 

Még decemberben egy nagyon klassz napot töltöttünk Martine-nal a PIM-ben, az Abigél-maratonon. A programban volt Horn Mici-féle tombola is (meg uzsonna, remek kuglóffal), ahol összejött egy ambóm (legkisebb találat), és nyertem egy szelet csokit, olyan kis Boci csoki szerűt; régen vagy az ábécé valamelyik viccesen megrajzolt betűje vagy valamilyen hazai vár volt az ugyanilyen csoki csomagolásán. Ezen viszont Szabó Magda van.

A csoki egész eddig kibírta, de egy este rám tört az édességvágy, és felfaltam. A sztaniolt kidobtam, de a papír csomagolásával azóta is gondban vagyok. Gyűrjem össze Szabó Magdát? Tépjem fecnikre? Hajítsam a kukába? Ne már.

Úgyhogy betettem a táskám zsebébe, és azóta magammal hordom. Minden konstruktív ötletet szívesen fogadok.

Mert nálunk így megy ez

Hogyan szólítják egymást a tündék?

Homonímia

- Süssünk valami sütit, nem?

- De igen, anya, süssünk! Olyat, mint Balatonon! Olyan bocisütit!

- Milyen az? Nem emlékszem!

- Tudod, olyan bocis! Olyan izé... Tehén... tehénlepény!

Gender studies

B. gazdálkodj okosant játszik. Két berendezési tárgya van: hűtő és mosógép.

Tempora mutantur

2008
- Anya, gyere, segíts, nem érem fel polcot!
- Jövök, segítek, kisfiam.

2018
- Gyere, kisfiam, segíts!
- Igen, anya?
- Vedd le nekem azt a tálat légy szíves. A felső polcon van, nem érem fel.