Többféle elméletem van, miérttartittezazország. Például - szigorúan a szubjektív benyomásaim alapján - Gárdonyi Géza miatt.
Én komolyan megpróbáltam megszeretni Gárdonyit. Pedig tudom, a Nagy Könyv szerint az Egri csillagok a legnépszerűbb magyar regény (ami több szempontból is szomorú amúgy). Sajnos ezt a regényt már általános iskolásként sem bírtam, és szent meggyőződésem, hogy pusztán a tehetetlenség miatt maradt kötelező olvasmány cirka 70 évig (a második vh előtt lett az, kitartott a háború alatt, és az után is, ekként rekorder ebben a műfajban, mint az örökös HÖK elnök Szegedről), és mert ha bárki megpiszkálná, azonnal magára vonná a hazafiatlanság, haladóknak: nemzetgyalázás vádját.
De az Egri csillagok régen volt, ugyebár, és nyáron nekiveselkedtem az Ida regényének. Igaz, Gárdonyi személyében igazi gyáva, élhetetlen figurának tűnt, de gondoltam, adjunk neki egy esélyt, és egy tanács alapján kezdtem el ezt a könyvet. Nem kellett volna. Amin feszt felháborodtam megint: a nem is annyira lappangó sovinizmuson, antiszemitizmuson, az áporodott, gőgös keresztény-középosztályi felfogáson, az irgalom, a szolidaritás, valamint változásra / változtatásra való hajlandóság, sőt vágy teljes hiányán. Illetve hogy mindezt pozitívumként ábrázolja a regény. Az már az eddigiekből következik, hogy a legrokonszenvesebbnek beállított két főszereplő, Csaba és Ida milyen ellenszenves: előbbi simán hagyja elúszni a családi vagyont, mintsem türelemre kérje a húgát, vagy hogy lebeszélje, ne menjen hozzá a kártyabolond kérőjéhez (még a saját örökségét is a házaspárra hagyja), hogy aztán egy vállrándítással elintézze a vagyont előre látható módon valóban elkártyázó, immár kétgyerekes sógor öngyilkosságát, azaz a húga megözvegyülését és a két gyerek elárvulását. Ida meg simán egy magát megjátszó, szemforgató hisztis pincsi, aki az apját lenézi, de a pénze, az bezzeg jó neki.
Na jó, mondta a kolléganőm, aki az Ida regényét is tanácsolta, olvassam el a Hosszúhajú veszedelmet. El is olvastam. És ma, a leánygyermekek napján, álljon itt belőle egy idézet, és nem tudok nem arra gondolni, hogy ennek üzenete - a fent felsorolt, számomra elfogadhatatlan értékrend mellett - sajnos igenis hozzájárult, hogy ezérttartittezazország.
"- ...Tegnap is sajnáltam, mikor elment, hogy egyszer
se szólítottam szünetelésre. Pihenjen kissé a fejezetek végén. Hiszen ennyi olvasás
egyfolytában - szenvedés magának.
Hálásan nézett rám, és mosolygott:
- Köszönöm. Nem olyan fárasztó ez nekem, mint gondolja. És ha annyira fárasztó volna is,
hogy szenvednék, én nem félek semmi szenvedéstől.
Hm, milyen hangsúllyal mondta ezt: semmi szenvedéstől. Milyen értelmes szem!! És az a
finom mosolygás az ajkán... Ez a leány jobb sorsra született!
- Nem fél a szenvedéstől? Maga olyan hangon mondja ezt, Ilda, mintha valami nagy ügy előtt
állana, amelyben szenvednie kell.
A parkettre pillogott. Aztán felvonta a vállát, mosolygott:
- A nők szenvedésre születtek - mondotta kitérőn. - Anyám már kicsi koromban megtanított
rá, hogy ne boldogságok folyamatának ismerjem az életet...
- A maga anyja igen művelt nő lehet."
Én 3x olvastam el annyira tetszett gyerekként az Egri csillagok. Fogalmam sincs, hogy most tetszene-e. De az is igaz, hogy a régi korok hozzáállását nem mai szemszögből kell megítélnünk. Ez az idézet engem nem zaklat fel, így kiragadva a környezetéből, némi iróniát is bele tudnék magyarázni.
VálaszTörlésÉn olvastam felnőttként az Egri csillagokat, pont azért, hogy megtudjam, tetszene-e. És még rosszabbnak találtam - már persze másért -, mint gyerekkoromban. Amikor nemrég megpróbáltam valami kézzelfogható elemzést vadászni róla, meglepődve láttam, hogy nincs. És (megint csak szerintem) azért nincs, mert az az értékrend, amit G. következetesen képvisel, ma nem vállalható, avítt, sőt elítélendő, és G pedig nem az a kismester, akivel érdemes egy tehetséges irodalmárnak foglalkoznia. (Aki kutatja, az szerintem a mh-i nyomás miatt teszi.)
TörlésIrónia: hát sajnos nem az, az nem G. asztala. ez az idézet a kötet kétharmada felé található, és mindenki vér komolyan beszél!
Irodalmilag rémes az idézet szerintem ("értelmes szem", finom mosolygás" "pillog" "ne boldogságok folyamatának ismerjem az életet" huh).
VálaszTörlésDe szted a mai mércénkkel kell mérnünk a klasszikusokat? Nem tudom... mostanában (frissen) olvastam Zolát, Hawthorne-t, Stendhalt és hát izé... egyikük sem tetszett, vontatott volt, idejétmúlt, uncsi, kiszámítható. Ettől persze GG még lehet szar, nem emlékszem.. (gyerekként imádtam a Láthatatlan embert)
Igaz, van egy sajátos írói szóhasználata, ami abból is fakad, hogy - mintegy saját szakállára folytatva a nyelvújítók munkáját - rengeteg saját szót is alkotott. (Nekem pl elég soká tartott, míg rájöttem, mit jelent a 'tarsóka'.) Amúgy is meglehetősen rossz véleménnyel volt a nyelvészekről, befutott szerzőkről - kb mindenkiről.
TörlésSzerintem egy klasszikus akkor klasszikus, ha időtálló, és meg tud szólítani a felvázolt problémával. Sajnos nem vagyok otthon igazán a francia irodalomban, Zolát sosem olvastam, Stendhalt nagyon régen, Hawthorne-nek pedig régen futottam neki, de nem tetszett. Viszont pl Kafka Margitot nem érzem porosnak, a Hangyaboly hiába játszódik egy zárdában, Kosztolányit sem, és persze, nyelvileg nehéz, de én szeretem Jókait is, Kemény Zsigmondért meg egyenesen odavagyok (míg volt időm, szerettem régi magyar irodalmat is olvasni).
Ilyen szempontból GG abszolút elbukik, hiszen örök problémát, a férfi-nő viszonyt boncolgatja, sajnos anélkül, hogy bármely érzelmet sikerülne plasztikusan ábrázolnia. Amúgy pedig a 20. századi Mo-n nem volt kötelező zsidózni meg minden más nemzetet leszólni, bár kétségtelen, igény, az volt rá. GG kérdés nélkül ki is szolgálja ezt, ahogy az összes többi, sírvavigadósan a múltba révedős, önvizsgálatra képtelen, pozitívnak szánt főhőst megalkotja.
Persze, az ember nem ugyanúgy olvas gyerekként, mint tájékozott felnőttként (sajnos nem emlékszem a Láthatatlan emberre), de szerintem GG mögül egyszerűen hiányzik a szellemi muníció, ami egy-egy alkotó műveit élvezetessé teszi.
Időtálló, egyetértek, ez a teszt - viszont egy csomó klasszikus nem állja ki a próbát sztem, egyszerűen azért, mert pl. a nők helyzete ANNYIRA más volt, és annyira más problémával szembesültek. A Skarlát betűben egy nő félrelép, gyereke születik, és ez a Nagy Botrány, Élete Kisiklása. Most mit kezdjen ezzel egy mai nő?? Max. kuriózum.
TörlésDe mindennel egyetértek, amit írsz, Kaffka, Kosztolányi ma is zseniálisak, de pl. Móricz nekem már áporodott.
Újra kellene olvasnom GG-t, de persze nem hoztad meg a kedvemet hozzá :)) mi az a tarsóka? tarsoly?
Valamikor huszon-pár éves koromban veselkedtem neki a Skarlat betunek, de annyira untam, hogy felbehagytam (egyszer kiskoromban szülői tilalom ellenére lattam egy részletet, es kiváncsi voltam eredeti sztorira) szerintem az alapok idotlenek: a kitaszítottság es a reménytelen szerelem problémája (utóbbiban nem vagyok biztos), egyszeri (bal)lépés életre szóló hatása. Ez ma is aktuális. En bírom Moriczot is, bár tőle sokkal kevesebbet olvastam, mint Kosztolanyitol, de a magyar vidéken ma is aktualis. A Rokonok meg... ajjajajj.
TörlésA tarsoka olyan női kis kezi szutyo, a táska es a tárca között félúton, legalábbis igy dekódoltam.
Ha van időd, ne Gárdonyit olvass, rövid ahhoz az élet :)
Igazad van :)) de most már kiváncsiva tettél.
TörlésKitaszítottság: jogos, ez a mögöttes univerzális életérzés, de valahogy nem jött át. Akkor inkább Dosztojevszkij! (amúgy nem volt reménytelen a szerelem, de hát pap volt a boldogtalan)
Jaaaj, gondolom nem akarta retikül szót hazsnálni (mondjuk tényleg béna :)))
Móricztól A boldog embert nagyon javaslom - és a Hosszúhajú veszedelmet is, bár most már nyilván a hosszú hajamat tépném tőle én is - asszem, ezt hívják édesbúsnak - bennem van hajlam az ilyesmire (ma van a nagy comingout nap?)
Törlésez utóbbi nyilván nem móricztól
TörlésFelírtam a Listára :)))
TörlésA Hosszuhaju fent van a MEK-en, ha ragaszkodsz hozza :)
TörlésA retikül nem használatban biztosan igazad van, meg G komolyan ágált a szerinte nem megfelelő szavak ellen, es következetesen kerülte is oket.
Mea culpa! Azt hiszem, nincs mentsegem ra, de a hosszuhaju veszedelmet minimum 20x olvastam kiskamasz- kamasz koromban, es az egricsillagokat is szerettem. Ugy latszott, valamiert megis kellettek ezek is ahhoz, h agyilag es erzelmileg is felnojek.
VálaszTörlésUgyanmár! Olvasni jó. Újraolvasni? Na, az nem jó. Minek? Elsőre is el tudja az ember dönteni, hogy tetszik-e vagy sem? Fogadjuk csak el bátran, hogy régen más volt az élet, lassabban telt és nem voltak a nők emancipáltak. Meg a ráérős, terjengős történetmesélés ideje is régen lejárt. Könyvben is filmen is. Mint ahogy pl a Belphegor a Louvre fantomja c. film ma már nevetséges, pedig 1965-ben amikor néztük majd bepisiltünk a félelemtől. Ma a feszes, sodró lendületű pontos fogalmazású történeteket szeretjük, amikben a valós tapasztalattal egyezik a végkifejlet. Meg a meséket, amikről tudjuk, hogy nem valós. Csak a karakterek. Én nagyon sokat olvasok, naponta 2-3 órát. De csak kevés emlékezetes olvasmányélményem van.
VálaszTörlésbluemoon
TörlésSzerintem/nekem olyasmi ez, mint az evés. Mindennap eszem, és szeretek jókat enni, de nem emlékszem minden egyes lekváros zsömlére, rántott húsra, Rigó Jancsira. De ha jó, ha nagyon ízlik, akkor eszem újra. És csalódás, ha az ember milotai diótortára vágyik, és egy rossz esterházyt kap - na így tudnám leírni, mi a bajom Gárdonyival. Nem az a gond, hogy a recept régi, mert G kortársai máig élvezetes, feszes műveket alkottak (akinek persze tehetsége engedte).
TörlésAmúgy meg a Hosszúhajú elvileg csupa szerelmi történeteket tartalmaz - amelyek történetesen nem végződtek házassággal. Ez a téma mindig aktuális, nem ezen múlt, hogy a mű olyan lett, amilyen.